Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
hallgatót három tanszékre is hívjanak, ha majd végez. És az még ritkábban fordul elő, hogy az egyetemi katedra kilátásba helyezésével megtisztelt hallgató gondolkodási időt merészeljen kérni. Mária ezt is megtette. Életcélja, hogy bejárja a világot, és harminc éves korára hét nyelven beszéljen. Akkor még jól jön neki ez a ... száműzetés. Ezt te nem mondtad. Akkor mi a fenét nem mondtam még? Azt, hogy Mária érzékeny, sőt túlérzékeny. Világosan beszéljek! Bármilyen banálisán hangzik, Mária szereti a hazáját. Ez egy az egyben, minden áttétel nélkül igaz. Törvényeink szerint a „disszidálás” bűntettének elévülési ideje öt év. Ez nagyon hosszú idő, kiszámíthatatlan következményekkel. Ez az a „fene”, amit Mária túlérzékenységével kapcsolatban nem mondtál. Mit tehetünk? Ha volna valamilyen épkézláb javaslatom, haladéktalanul vezessem elő. A misztikus dolgokon lehet vitatkozni, de a hatásuk kiküszöbölése, közömbösítése, megváltoztatása — a tudomány mai állása szerint — többnyire lehetetlen, mint lehetséges. Dr. Vendég maga elé csapta a táskáját az előszoba kövezetére. Miközben arca lilára sötétült a haragtól, azt mondta, tesz a tudományra. Kihozatta veled a zsebnaptárodat, felíratott bele egy nevet, címet, telefonszámot s közölte, hogy Kelemen J. Lukács az útlevélügyek, vízumok és kapcsolódó bürokrácia fejedelme. Szükség esetén hívjam fel, hivatkozzam rá — tudni fog rólam —, töltsem ki a szükséges okmányokat, s akkor rövid időn belül kezemben lesz egy olyan útlevél, amivel bárhova, bármikor... Ne hápogjak, mert K. J. L. valutáról is gondoskodik, sohasem szabad őt személyesen felkeresnem, és segítségét is csak akkor vehetem igénybe, ha Mária a kedélyállapotának romlásáról panaszkodik és bizonyos kulcsszavakat is aláhúz. Ez a melankóliába vagy egyensúlyvesztésbe hajló honvágyát jelenti, amit — gondolja ő — jelenlétem csillapítana. Mindig abban a városban keressem, ahonnan a levelét küldi. Úgy lesz, de teneked fenntartásaid vannak a tüneti kezelés iránt, mert az csak enyhíti a fájdalmat ideig-óráig, de a betegség okát, naponkénti előidézőjét nem szünteti meg. A lélekrák annyival rosszabb a tüdőráknál, hogy az elviselhetetlenné erősödő kínt a jelenlét morfiumával, a szavak mákonyával temperálni . .. Nem osztja ezt a véleményt. Ha a beteg tudja, hogy lelki nyavalyája öt év után automatikusan elmúlik, s elviselésére alkalmanként tüneti kezelést is kap, nem gondoiom-e, hogy túldramatizálom a helyzetet? Te semmit sem gondolsz, de azt tudod, hogy egy túlérzékeny ember teherbírását 1825 nap maximálisan igénybe veszi vagy felülmúlja. Hát akkor ajánljuk Máriát az isten oltalmába ... De most már tényleg mennie kell, mert különben időzavarba kerül. Ez végzetes lenne. Kikísérheted? Hogyan tehetném, hiszen sosem volt nálam?! Valóban nem. De azért gondolkozzam a rejtély megoldásán: a gyilkosság előtti percek története homályban maradt! ... Ha meggyőző, ésszel felérhető, úgy érti: logikus magyarázatra lelek, még a lány hazatérése vagy a vele való személyes találkozás előtt, azt írjam meg neki o d a á t r a . Egy másik levelemben meg tájékoztassam, hogy vészelte át Mária a nehéz éveket, odakint. Irányítószám? 2984, mondta dr. Vendég, és behúzta maga után az ajtót. 59
