Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
zítása után te, eredeti szándékod szerint — némi késéssel — rákanyarodtál arra a bekötő útra, amelyről a két kocsit láttad kijönni. A gödrös, keskeny, valamikor bitumenes út a Csányi majorba vezetett. Te nem vagy illetékes eldönteni, mellékes vagy fontos-e, hogy a major a nagyüzemi gazdálkodás hőskorában keletkezett; gazdálkodási és lakóhelyi központnak indult, de azután elsorvadt, mert más irányt vettek a dolgok. A lakások lakatlanokká váltak, ajtó s ablak nélküli ürességet ásítanak. Az istállók rogyadoznak, a kukoricagórék csáléra állnak, cserepeik hullanak. A gémeskút nyaka az égnek mered, mert az ostort s a vedret lelopták róla s a vályút is mellőle. Az életet itt az orvosi rendelő és az úgynevezett „mozgó bolt” jelenti a szórvány-tanyák népének szolgálatában, hétfőn és pénteken ... A kijáró orvos recepteket ír a kornyadozóknak, átellenben a mozgó bolt szolgálja a vásárlókat kenyérrel, háztartási cikkekkel és italokkal ... Az elsorvadt tanyaközpontban állandó jelleggel egy kacska-kezű, középkorú ember lakik, a gondnok, aki a hídmérleget kezeli és az orvosi rendelőt takarítja; aki pityókás hangulatában „hatalom nélküli helytartódnak nevezi magát. Valamikor ő volt itt az üzem egységvezető, de nem tudni miért, lecsúsztatták. Délelőtt már jártál nála, mert hallottál róla, és mert könyvet írsz az ilyen és hozzája hasonló lecsúszot- takról. Akkor azonban az orvosi rendelő is, a bolt is üzemelt. A gondnok is dülöngélt, csukladozott, este nyolc órára hívott, s hét lakat alatt őrzött titkokat ígért. Sajnos, kijózanodott közben; nem mondott semmit, csak azt, hogy félkilencig várt a mázsaházban; meg azt, hogy részegségében az ember összevissza beszél, nem kell komolyan venni. Szemlátomást nem örült jöttödnek, de főleg annak nem, hogy utána mentél oda-ahova: a vendégszobába, amelynek fényűző berendezése, kényelme, ízlése nagyon kirítt ebből a pusztuló környezetből. Találkahelynek látszott. Romlott erkölcsű, de a feddhetetlenség látszatára nagyon kényes mandarinok szokták ilyen kieső és kies fészekben lebonyolítani pásztoróráikat. Ám a lakrész levegőjében ugyanaz az édeskés, émelyítő és bódító illat lengedezett, mint a kocsidban — csak nem olyan töményen. „Mikor mentek el?” — kérdezted hirtelen a helytartót, mire az meggondolatlanul eldünnyögte, hogy „nem rég”. Azután kiment a kamrába a porszívóért, jó sokáig matatott, csörömpölt kint, hogy ne faggasd tovább. Vesztére — mert magad sem tudod, milyen meggondolásból — elcsentél az ólomkristály hamuzóból egy félig sem szívott cigarettát, bekukkantottál a szekrénysorba süllyesztett hűtőbe, amely tele volt világszínvonalú italokkal. Köztük nem kevés volt a más földrészekről való: a héber vagy arab, a kínai vagy japán címkés és feliratos ... Ez ténykérdés, aminek nem vagy tudója, de azt tudod, hogy amire rábukkantál, az nem mindennapi lelet. Grandiózus! ... A kisvállalkozók hamarosan le fognak bukni, huh! Dr. Vendég mintha nem örülne. A lebukásuknak igen, a hamarosan-nak nem! Mi választja külön a tényt és az időt? Semmi. Csupán arról van szó, hogy a grandiózus lelet rontja a hármótok szövetségének esélyét. Akkorte még nem tudhattad, hogy lesz ilyen paktum, és azt sem, hogy dr. Vendég hozza azt tető alá: a „lelet” ódiumait ezért nem vállalod, viszont belátással vagy: az esélyeket meg a veszélyeket az érzékeli jobban, aki az operatív munkát végzi. Csak egy „nem” és nincs semmi grandiózus. De van és marad. Ő, a Szerv magas rangúja kénytelen tudni, amit elszóltam, és kénytelen az információ szellemében cselekedni. Ha passzív maradna, azt jelentené, hogy parírozik a kisvállalkozóknak. Erre nem hajlandó ... A veszély abban áll, hogy a hatalom nélküli helytartó köp, és szembesítéskor rám mutat. Ha a nevem a csempészek aktájába is belekerül, akkor hétbaj lesz, mert e kisvállalkozók mindent meggyónnak, de a gyilkosságot nem vállalják. Ha azután egy túlélezett helyzetben kiderül, hogy az ő 56
