Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Hagyjuk. Ha nem idézed rosszul őt; „érdembeli, perdöntő kérdés van terítéken”, amelyen „nem szabad átsiklani.” Az idézet pontos, de a húr feszes. Tovább spanolni meggondolandó. Neked az apa szájából kell hallanod: kiteríti-e leánya előtt az apasági bizonyítványt? Nem. Hm. Ha van benne erő sírba vinni ezt a titkot, akkor te az ördöggel léptél szövetségre. Ha nincsenek rajta ördögségi jegyek, szarvak s lópaták, akkor mégis próbáljam meg szövetségünket emberi léptékkel mérni. Nos, jó. A „nem” olyan tagadás, amely a „most nem” és a „sohasem” felé is nyitott. Te a ,,sohasem”-től félsz. Ő a „most nem”-re gondolt. A késleltetés okát nagyon könnyű kitalálni. Valóban. Két szülő hirtelen megtalálása és azonnali elveszítése felülmúlná Mária teherbíró képességét. Erről van szó. A „nem” nem jelenti azt, hogy ő lemondott volna az egymásra találás öröméről, de annak „mikor”-járól és „hogyan”-járól ne kérdezzem, mert azt elárulni konspirációs hiba volna. Ha a gyóntató székben ezt kikottyintanám, hegyet ontanék magamra. Újból engedelmet. De a Kaszás hamarabb jön, mint. .. A Kaszás mindig hamarabb jön, mint várjuk. Kivéve a jól megtervezett öngyilkosságokat. Nem válaszolt a kérdésemre. Ha a Nagy Egymásra Találás nem jönne össze, nekem kell fölfednem a titkot. Ennek kimódolását és idejének megválasztását rám bízza, de óva int a könnyelműségtől. Nagyon körültekintően járjak el! Ha rám kell bíznia apai kötelességét, azt onnan tudom meg, hogy kapok — néhány napos eltéréssel — két antológiát, egy vers- és egy prózagyűjteményt. Mindkét könyvben ott lesz apaságának perdöntő bizonyítéka. Az elsőben a bal-, a másodikban a jobb kéz fotókópiája. Ha a két könyv megérkezik („ne feledje: utánvéttel!”) az már azt jelenti ... A kettős biztosítást. Túl van tárgyalva. Következő téma a kapcsolat tartása Máriával. Ő, dr. Vendég nem híve a túlbonyolított kódrendszereknek, mert a Szerv apparátusa ma már annyira képzett, hogy a legbonyolultabban rejtjelezett közleményt is megfejti; de minél okosabbak lesznek a fiúk, annál inkább elvesztik érzéküket a természetes hírközlésben rejlő titkok felismerése iránt. Máriának és nekem ez óriási sansz! . . . Széthányt kézirataimból úgy tűnik, hogy én m i n d i g fekete filctollal írok. Továbbra is maradjak meg ennél a színnél. A leveleimet pedig —több más levéllel együtt — mindig hétfői nappal keltezzem. Ha eddig nem készítettem volna levelezésemről másolatot. .. Többnyire igen. Ezután mindig készítsek. Gyűjtsem azokat küldési sorrendben egy borosüveg alá. Csináljak ez íróasztali rendetlenség álcája alatt valamiféle támadhatatlan rendszert, hogy ha arra kerül sor, a saját stílusában ejtsem pofára ezt a mindenben rendszert kereső, ambiciózus Szimatot. Az itthon történteket pedig írói állapotrajzokba burkoljam, mert közhiedelem szerint az írók imádnak önlelkükben vájkálni . . . Mária hol ilyen, hol olyan színnel ír, de csak akkor lilával, ha nagy bajban van. Ő egyébként a nyelv- tanulás körébe vágó eszmefuttatásokkal tájékoztat a helyzetéről. A levelezés hangneme és stílusa legyen változatos, „szívélyes”, de sohase legyen túlfűtött, esdeklő. 52
