Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Tolvaj Gazsit aggasztotta annak idején? Sajnos, tovább egy nappal, mint kellett volna. Veled ugyanez történt. Bár innen csak egy kőhajításnyira van az állomás, de te is meggyalogolnád oda és vissza azt a húsz kilométert, hogy karodba kaphasd a lányt, amikor megérkezik. Akkor ő most egy olyan frigyre adja apai áldását, amire belátható ideig nem kerülhet sor. És hiába lesújtó számomra ez a közlés, nekem is belátással kell lennem: végzetes következményekkel járna, ha ez a lány, aki kulcsfigurája e szentségtelen szövetségnek, szabadulása után szabadon kószálhatna . . . Mert az ő kockafejű és ambiciózus utódjelöltje most még rossz nyomon jár, de erre ő is mihamar rájön. És ha rájön, újból végiggondolja ezt a kurtán-furcsán lezárt gyilkossági ügyet. Amikor pedig ő lesz a nagyfőnök, előkéreti, újból áttanulmányozza az aktákat, s a meg nem semmisíthető bizonyítékokat: felkészül. Azután elkapja és módszeresen meggyóntatja Máriát. A többit nem nehéz elképzelni. Valóban nem nehéz, de mi értendő azalatt, hogy valaki szabadlábra kerül és nem kószálhat kedvére, szabadon? Azt, hogy ebben az országban nem. Nagyon rövid időn belül útlevelet kap s „köd előtte, köd utána.” Te jól tudod, hogy a disszidál, az emigrál, a kint felejti magát rossz kifejezések, azonban ... Az életét menti: ebben maradjatok. Idővel megszerzi valahol az állampolgárságot és az azzal járó védettséget. Azután meg — ha honvágya támad — büntetlenül visszatér. Az anyja sem tért vissza, pedig az nem ment olyan messzire. Ha a messziségen nem mérföldekben mérhető távolságot értünk, messzebbre ment! Ha két, három vagy több ember életében az ellentétek mögött feltűnően sok az egyezés, abból csak az egyezések folyamatossága következhet. Ő ezt nem érti. Te sem. Akkor pedig? Érzed. A baj nem jár egyedül. Akkor, amikor, de nem mindig. Te ezerrel egy ellenében le mernéd fogadni... Jós-képezdét végeztem-e, bölcsészetet tanultam vagy csak látóember vagyok? Mária nem jön vissza. Megtörténhet, mert se a honvágynak, se a szerelemnek nincs szavatossága. Ez elfogadható. Az apai döntés nem fogadható el. Megmenti a lányát a kötéltől, de ahelyett, hogy itt tartaná, ahelyett, hogy kitalálna neki valamilyen túlélési módot, alibit, ahelyett, hogy részesítené őt és saját magát a kései egymásra találás örömében ... Ahelyett elereszti a vak világba! . . . Pontosan így van, de mielőtt a szeretet himnuszát is elszavalom neki a bibliából — dr. Vendég hangja az indulattól kukorékolássá torzult —, inkább a kompromisszum lehetetlenségét lássam be! ... (A kitörést megzabolázó szigor átfutása után mintha magában és magának beszélt volna:) ... Most vagy csak érzünk, vagy csak gondolkozunk. Nincs középút. Eddig a ráció mártana szerint haladtatok, de most mintha megtorpantatok volna. A bizalmi kérdést újból . . . Szükségtelen feltenni, mert már elkötelezted magadat. Szolgálsz, kockáztatsz érte, de nem akarsz lemondani róla. Erről van szó. Nehéz. Hátha még azt is tudnám, hogy neki, az apjának mennyire nehéz! Engedelmet. 51
