Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Semmit. Semmit azon kívül, hogy a fogantatás idején Tolvaj Zsigmond és Bocskó Ilona együtt élt Kökényespusztán. Az együttélés ténye és -tói -igja nem okmányolható. Ha elhiszem neki becsületszóra, jó, ha nem, úgy is jó, mert számításait magánhasználatra végezte. Nem akar meggyőzni arról, amiről ő meggyőződött: az együttélésbe a fogamzás tűrési határai háromszorosan is elférnek. És ha a leány . . . Intézetből szökött. . .. másnak is — már megbocsásson — odatarthatta. Nem? Szűzen jött és a szó szoros értelmében mindig vele volt, éjjel és nappal. Valósággal csüngött rajta, csimpaszkodott beléje, amíg meg nem szokta a kőkerítésen kívüli világot. De amikor — bő hat hét után — megszokta, már nem sütötte le a szemét, ha idegen férfiak mustrálták, stírölték. Egy napon pedig megkérdezte, hogyan lehetne eltávolítani azt a homlokán csúfongó anyajegyet?... Az nem csúnya, mondta ő, „de ha nem tetszel magadnak így, keress fel egy orvost. Nesze, itt van kétszáz." Ilona belehajtogatta a pénzt kis bugyellárisába, és másnap hajnalban eltűnt, olyan hirtelen, mint ahogyan jött. Ezután mi történt? ... Ne kérdezzem, mert nem tudja. És azt sem tudja, hogy távozása után azonnal átváltott-e ágyról-ágyra, vagy csak a kórházban felejtett közös gyermek megszületése után lett-e ordas? Ne kérdezzem, mert ami azután történt, arról csak kétes hitelű akta-adatok vannak a birtokában, de azok is csak néhány évre szólók. Azt a néhány évet fogják át, amíg Ilona „önálló” volt, amíg markecolással, besurranással s más kisebb csínyekkel tartotta fent magát. Attól kezdve, hogy a Szerv felfedezte magának és megbízásokat adott neki, nincs akta. Illetve csak olyan akta van, amely még a magas rangú „bűnügyes” számára is titkos. Már ne haragudjék, de ez a szerelmi románc, amelynek szépsége a szavak szögesdrótja mögött bújkál, inkább természetrajzi adalék, mintsem apasági levél. Az van-e? Nincs. Akkor mi van? Apajegy. Az nincs. Van! Hát akkor szabad a gazda. Annyira azért ne legyen szabad. Jogi procedúra nélkül ugyan, de érdembeli, perdöntő kérdés van terítéken. Nem szabad átsiklani rajta, míg közös nevezőre nem juttok egy alapelvben. Osztod a véleményét. Helyesnek tartom-e, hogy az apasági perekben a bíróság bizonyos anatómiai jegyek összehasonlítása és megegyezősége után ítélkezik? Az anatómia egzakt test-tudomány. Akkor, ha szépen megkér, megmondanám-e egzaktul, milyen keze van Bocskó Máriának? A „rendes”-en kívül van-e rajta valamilyen „rendkívüli” vagy „rendellenes”, ami az anatómia tárgykörébe tartozik. Szeretnél magadnak tölteni egy kortyot. Valami bizalmasra kérdezett rá? Is. Akkor töltsék magamnak annyit, hogy ne legyen nagyon nehéz elmondani. Harmadáig töltötted a markos poharat, de azt a titkot a gyönyörű ital sem oldhatta fel benned. Mit gondolna az egyik férfi a másikról, ha tudná róla, hogy az minden szeretkezés után csecsemőként aludt el partnere karjában, szájába véve annak kisujját, mint gyermek a cumit. . . Mit gondolna rólad az állítólagos apa, ha tudná, hogy ez az infan- tilizmus egyetlen nőhöz, az ő állítólagos lányához köt, békességesen, bensőségesen és 49
