Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Publikálni?! A kukorékoló hang egy kvinttel magasabb volt, már-már vijjogó. Ha a praktikus tennivalókat sorolnám el, a kerékcserét, a beszerzendő franciakulcsot, hazaérkezésem megváltozásának idejét, meg Bocskó Mária új profilját, a jövőmenő kurváét, akinek érkezését és távozását nem tartja számon a magára valamit is adó férfiember, akkor ő (dr. Vendég hangja egy oktávnyi fáradtságba csúszott) nem venné komolyan a szíves marasztalást. így azonban a fürdőszobát tanácsolja: tiktakoljak a fejemmel a hideg és a forró vizet lövelő csapok alatt; a kétféle sokkhatás kijózanít és felfrissít. Mire bejöttél, majdnem töksötét volt. Azt mondtad: Kapna egy kas pénzt, ha szabadalmaztatná ezt az önkijózanító módszert. . . Dr. Vendég cigarettájának parazsa azt legyintette a fal felől, hogy a legkisebb gondja is nagyobb ... És ne matassak a villany- kapcsoló körül, mert az egész lakótelep áram nélkül van. Valahol villám csapott a trafóba, de nem baj, mert mondandójának vastagához, amely most következik ez az ideális háttér . . . Stop! Az önkijózanító módszer alkalmazása után csak akkor őrizhető meg tartósan a józanság illúziója, ha önmegtartóztatásban folytatódik. Nem szabad rá- tölteni! — húzta el kezed ügyéből az üveget dr. Vendég, majd minden átmenet nélkül azt mondta, hogy árnyékot vetne a szentségtelen szövetségre, ha nem tisztázódnék kettőtök között egy félbeszakadt politikai vita. Ezt te nem érted. Érted te ezt, csak kihullajtotta a memóriád! . . . 1952-ben ő söpörtette le Bökönyön a padlásokat, köztük a te anyádét is, hogy túl legyen teljesítve a beadási terv. Nincs itt valami félreértés?. . . Bökönyön tényleg volt egy nagytakarítás, de az egy túlkapásokra hajlamos népi káder ügybuzgalmából történt, akit egyenesen a vályogvető gödrök környékéről emelt ki a néphatalom, hogy azután nyakára ültesse a népnek. Ezt az ürgét Tolvaj Gazsinak hívták, de a jó bökönyiek egymás közt „átokfajzat”- nak vagy ,,istenverés”-nek emlegették, és felordítottak félelmükben, ha betévedt az álmukba. Hát akkor hadd mondjon el ő is egy bekezdést. A nagytakarítást követő napon, 1952. február 27-én bekopogott a tanácstitkár irodájába egy Jakobovics Márton nevű fiatalember, aki bemutatkozása után elővette a párttagsági könyvét. Ezután kifogásolta, hogy özvegy édesanyja padlását is lesöpörték, aki semmilyen jogcímen nem minősíthető kuláknak. A fiatalember bírálta a proletárdiktatúra parasztpolitikáját és kifogásolta a lenini hármas jelszó helyi értelmezését. A tanácstitkár természetesen cáfolt és fenyegetődzött. A kiélezett ideológiai-politikai vita ütésváltásban folytatódott. Amikor a tanácstitkár egy állcsúcsra kapott balegyenestől visszazuhant dr. Grósz Ármin fogorvos karosszékébe, és mikor revolvere után kezdett kaparászni, ráborítottad báró Beleznay Alfréd mázsás íróasztalát. Most, szóltál közbe, egy másik passzus következik. Dr. Grósz Ármint Auswitzban égették el, báró Beleznay Alfrédot háborús bűneiért a népbíróság halálra ítélte és felakasztotta. Az antiszemitizmus és antifasizmus elárvult kellékei közt lezajlott ideológiai-politikai vita után tégedet kizártak a pártból és a pedagógiai főiskoláról, félévi börtönre ítéltek, de makulátlan mozgalmi múltadra való tekintettel meg az 1953-as zűrzavarban sem a kizárás sem a bezárás foganatosítására nem került sor. Őt, emelte fel parazsát dr. Vendég, egy vaksötét éjszakán „ismeretlen tettesek” (értsem: a bökönyi parasztok) félholtra verték, rugdosták. Félévi gondos kórházi ápolás után úgy-ahogy felépült, de személyi tulajdon sérelmére elkövetett bűnei miatt kizárták a pártból s félévre bebörtönözték volna, de az 1953-as kormányprogramot követő zűrzavarban sem a bezárás sem a kizárás foganatosítására nem került sor . . . De ne higgyem, hogy ő most engem parodizál. Szavaim szolgai ismétlése csupán azo47
