Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

kerülővel — útjába ejti a szuterént: a józsefvárosi kismestert. Értésére adja, hogy — ha hosszú életű akar lenni a földön —azonnal változtasson profilt, térjen vissza eredeti foglalkozásához: az orgazdasághoz. Persze, meditált hangosan dr. Vendég, miközben a poharában zsugorodó jégkockákat bűvölte, így is lebukhatunk, mert a kismester száz- valahány remekéből különböző bűnügyek kapcsán csak néhányat vont ki forgalomból a Szerv, szerte az országban. A kinnlévőket begyűjteni lehetetlen, de ha ezek közül csak egy is kezébe kerül az ambiciózus utódjelöltnek — különösen, ha a kuncsafttal együtt! —, ez a nagyravágyó ifjonc addig n e v e I n é a rugós kés gazdáját, amíg az be nem köpné a szuterén gazdáját (név, cím, személyleírás és más részletek). Egy ilyen véletlen végzetes volna mindhármótokra, mert 75 évéből a maestro 25-öt fogházban, fegyház- ban és börtönben töltött. E vén és kitanult róka a hármas biztosítás híve: 1. leadta a megrendelőkről szóló első példányt, 2. a másodikat megőrizte, sőt 3. betanulta, mindennap gyakorolja, kívülről tudja, de hogy a majdani utódjánál bevágódjék, a műhelyében megfordultak ujjlenyomatának, magnóhangjának, fényképének másolatát is őrzi . . . Hát ilyen az ábra. Mivel ti, pro forma hárman, de facto ketten egy rendhagyó bűnszövetséget alkottok, míg ő pisil, gondolkozzam, mit tennék én az ő helyében?

Pár perccel későbben te: a dolgok logikája szerint a bizonyítékok megszerzése, megsemmisítéseiéi munka lenne.

Köszöni, hogy tovább gondoltam, amit ő abbahagyott. A kismester memóriáját haladéktalanul ki kell kapcsolni. A ti nyugalmatok úgy kívánja, hogy nyugodjék békében és jeltelen sírban ez a jeles ember ... De ne aggályoskodjam, mert csupán egy későbbre tervezett munka azonnali elvégzéséről van szó. Szeretné, ha méltányolnám a közérdeken túl az ő magánérdekét is. A kismester az ő teremtménye. Ha nem jön ez a... kellemetlenség Bocskó Máriával, a teremtmény akkor sem élhette volna túl a teremtőjét.. . Nos, még mindig áll az alku?

Sokat tudsz, mondtad, túlságosan sokat. Ha tagadó választ adnál, aligha kerülhetnéd el, hogy azonnal időszerűvé ne váljék a memóriád haladéktalan kikapcsolása, minthogy a holtak nem beszélnek.

Valóban sokat tudok, de elfelejtem, hogyha visszalépnék, automatikusan a pragmatikus változat lépne érvénybe: Máriának a kötél, nekem hat-nyolc év börtön s neki a testi nyavalyái mellé a lelki összeomlás is. Amit eddig csak körülírt, most direktben megismétli: e szentségtelen szövetség neki is érdeke. Nem csak azért, mert rákos a tüdeje, hanem azért elsősorban, mert a lelke is rákos; és ez ellen szart sem ér a morfium. Valami jót kell tennie az embernek, mielőtt fennakadna a szeme. Ez az egyszerű igazság a sejtelem szintjén, amorf képződményként már régóta izgatja, de csak most a Bocskó-ügy során tudatosult benne. Reméli, nem nagyon későn. Bízik abban, hogy partnerei jóvoltából a megbékélt ember méltóságával fogadhatja a halált, amely már úton van és közel idefelé.

. . . Hirtelen alkonyult be. Nyári esőfelleg terült a napkorongra. Távoli morajok, gömbvillámok közelgő zivatart jeleztek. A szél rázta, lengette az elsötétítő függönyt, de nem hozta magával az üdítő eső illatát. E vihar előtti időben két pont jelentette az állandóságot: két cigaretta parazsa az asztal túlsó és innenső oldalán. De nyugtalanító volt e kettős jelenlét fénygömbje. Szeretted volna a másikat kívül tudni az ajtón. Ezért illő tapintattal azt mondtad, hogy az alkohol csak mérsékelt hatásfokkal s ideig- óráig zsibbasztja el a lokális sajgásokat. Te már túlságosan sokat ittál; hiába vedelnéd tovább e kitűnő italt, már nem hatna, csak hülyítene, azért az volna a tiszteletteljes indítványod, hogy az összetartás jegyében koccintsátok össze, ürítsétek ki poharaitokat, és mondjatok egymásnak nyugodalmas jóéjszakát. Mindent értesz, mindent tudsz és mindent megígérsz. E szörnyűséges titkokról is hallgatsz ... mindaddig, amíg a közös érdeksérelme nélkül nem publikálhatod azokat.

46