Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

hatatlan. Ám az, hogy az írott jog szabályai szerint megbüntessék azért, amiért ártat­lanul már húsz éve bűnhődik, égbekiáltó igazságtalanság lenne, amihez ő, mint a Szerv őrnagya parírozhatna, de az össznépi erkölcs közkatonájaként nemet kell mondania. A világot azonban rosszul szerkesztették: erkölcsös csak úgy lehet az ember s IGAZ- SÁG-os is csak úgy, hogy saját erkölcsi normáinak engedelmeskedik: az írott jog szerint „bűnnel tetézi a bűnt”. Ehhez azonban két bűntárs kell .. . Nos, ilyen a búza, amit ő lábon kínál. Nyilatkozzam: hajlandó vagyok-e megvenni? Ha volna időd meglepődni és megemészteni a hallottakat, talán másképpen nyilat­koznál, de így csak azt látod, hogy a „bűnnel fedni a bűnt” terve Bocskó Mária érdekeit szolgálja, de vajon ő felismeri-e a saját érdekeit? A kérdés jogos. Védencünk kedélyállapota hullámzó s félő, hogy a sokkhatás a bűn­bánat formájában vagy más érzelmi végletben éppen akkor következik be, amikor neki kell eldönteni, hogy mi is történjék hát vele. Te, jákó feltételezed a jó döntést, de a megoldható X-en kívül egy másik ismeretlen­je is van az egyenletnek: egy ember a túlsó oldalról nem ismerheti fel, hogy itt két kü­lönböző bűnügy van?. . . Töltsünk, mondta dr. Vendég s azt is még, hogy van ilyen ember a másik oldalon, de ha okosan taktikázunk, akkor az utolsó menetben legyőzhetjük. Sok a fénykép, a bűnjel, a tárgyi bizonyíték! Amit el kell tüntetni, azt eltüntetjük. O most szándékosan elkövet egy műhibát, letörli a kazettáról a lépcsőházi beszélgetést, de minthogy a kettős biztosítás híve, nekem azonnal be kell szüntetnem a dohányzást, ki kell gargarizálnom torkomból a rekedtséget, és a mostanitól kissé eltérő akcentus begyakorlása sem ártana, mert leendő utódja a lépcsőházi magnóhangomat sokszor visszahallgatta, és agyában minden árnyalatát rögzítette. Erről a kockafejé' ambiciózus fiatalemberről még az is feltételez­hető, hogy a lépcsőházi szöveget stikában átmásolta egy magánhasználatú kazettára ... Az orkán dzseki a lányon marad, de egyikőtöknek sem szabad emlékezni rá, hogy mi­kor vette kölcsön. Bocskó Mária elárulta volna, hogy a tied?! Egy tavalyi keltezésű ajánlott levél feladóvevénye volt az áruló. Ezt a kockafejű ambiciózus fiatalember is tudja? Igen, de kitörölheti vele a valagát. Barátnőd bármikor, bármiért benyúlhatott a szekrényedbe, használhatta a ruhatáradat, vagy nem? Igen, de ott van a Négycsöcsű. Ha dr. Vendég egy név és cím birtokában megfejtette a látványok és időpontok összefüggéseit, miből gondolja, hogy az utódjelölt nem fejti meg? A két dúskeblű delnő bedöglesztett akna. Ártalmatlanításuk könnyebb volt, mint gondolnám, tudniillik kihallgatásuk után úgy mellékesen megkérdezte tőlük, hogyan láthattak ők téged negyed kettőkor és Máriát fél hatkor, záráskor, nyitáskor, amikor az üzemelési engedély szerint csak reggel héttől éjfélig tarthatják nyitva a csehót?... A Négycsöcsű ezután hebegett-habogott, állig begombolta magán a blúzt és úgy be­fogta a száját, hogy nincs olyan ember a földön, akinek ismét gyónna ebben a bűn­ügyben . .. Kérdés, hozzászólás, kiegészítés? Elismerés. Kösz’ és csin-csin, koccintott veled dr. Vendég most először. Szokása szerint öb­lögetett, majd egy kortyintás után kuncogva közölte, hogy szíve szerint megtréfálná az ambiciózus utódjelöltet a kések kicserélésével, de ellenáll a csábításnak, mert e csíny túlságosan kockázatos lenne: ennek a fiatalembernek azonnal elkezdene ketyegni az agya, ha a borotvaéles gyilok helyén egy életlent találna. Ezért az igazi bűntárgyat visszateszi a helyére, a hamisat pedig hazamenet elhajítja. Hazatértében viszont — némi 45

Next

/
Thumbnails
Contents