Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
terület akusztikai viszonyait igazolja vissza. És a két tanú is ... Ne szóljak közbe! . .. A két „tanú” az a két lábnyom, amit a lépcsőfeljárat mellett kaptak lencsevégre a fotógráfusok: különös recézetű, negyvenes méretű, gumitalpú cipő nyomai, kissé hátrahaj- ló sarokkal, pontosan olyan, mint amilyen ez itt a gázkonvektor mellett. Ragaszkodom-e hozzá, hogy a fényképre illessze?... Nem ragaszkodsz. A lencsevégre vett két tanú az igazat mondja ellened. De miért éppen a lépcsőházban jöttem rá, hogy ez a nő csak Bocskó Ilona lehet, Máriának a szülőanyja? Miért éppen egy hatvanas villanykörte fénykörének határán, amikor a Zabálda nappali megvilágításában egy hétig figyeltem? . . . (Nincs válasz.) Hát akkor ő — epizódként — beiktat a történetbe egy számtani műveletet. Figyeljek s szóljak közbe, ha elvétené valahol. Este 20"° órakor köszöntem el a Zabáldabeli barátaimtól. Ilona asszony hazavontatása kb. fél órát vett igénybe. Azért nem többet, mert az asszony — akármilyen sietősen csomagolt össze — 213°-kor már taxiban ült. Az út Sz. várostól idáig 60 km/óra sebességgel nappal is megtehető három óra alatt, nemhogy este, éjszaka, amikor már nincs forgalom. Mivel 21 4- 3 =24, nekem éjfélre kellett volna hazaérnem, de csak 1l5-kor püfögtem be a parkolóba, ha hinni lehet annak a két dúskeblű hölgynek, akik a róluk elnevezett kocsmát, a Négycsöcsűt vezetik. Hihet nekik. Lopnak, csalnak, hazudnak, de hogy mindig negyed kettőkor húzzák le a redőnyt, az biztos. Ezért aztán nyitott kérdés, hogy hol, mivel, kivel töltöttem egy óra tizenöt percet? Motorhiba, defekt, kerékcsere? (Nincs válasz.) Dr. Vendég töltött magának, és a vodka elmélyült szopogatása közben még a cigarettájáról is megfeledkezett. Azt sem látszott észrevenni, hogy te oltod el a hamuzó pereméről lebillent bűzrudacsot. Erősödő szorongással lested arcán az elmélyült gondolkodás izzadtsággyöngyeit: tudtad, hogy a történet mihamar kulminál. ... A Négycsöcsű lop, csal, hazudik, de hogy a lakótelep első műszakos dolgozóinak ideje s alkalma legyen optimizmussal feltöltekezni, mielőtt munkába mennének, minden hétköznap reggel 5ls-kor nyitja a krimót. Ezért fölösleges megkérdeznie, mikor ment el tőlem Bocskó Mária, mert a két dúskeblű hölgy látta a kocsimban matatni, és látta, hogy kivesz valamit a batár jobb oldali ajtaján . . . Az mindig nyitva van, mert... ... látta, mint vágtázik toronyiránt az állomás felé. Öltözéke alulról felfelé: mokaszin, rojtos farmer, fehér blúz, könnyű fekete dzseki, vajszínű kásmir sál, poggyásza pedig a mindenkori: az elmaradhatatlan sportszatyor. Kérdés, kiegészítés, hozzászólás? Van. Nem tudod, mikor bújt ki mellőled a lány, nem tudod, mikor és hova ment el, nem hagyott semmilyen üzenetet, nem tudod, mit keresett a kocsiban. A többi stimmel. A dzseki és a sál a tied. Bocskó Mária szabadon használhatta a javaidat, sőt a pénztárcádba is belenyúlhatott. Becsületére legyen mondva, hogy nemcsak elvett belőle, hanem tett is bele. Nem árt az embernek néhány slukk friss levegő, mondta dr. Vendég, azután rágyújtott s indítványozta, hogy menjünk ki, annál is inkább, mert ha nem tiltom meg neki, szétnézne a batár belsejében. Részedről semmi akadálya. Kulcsok? Mik?... No, hogyne. Azok nincsenek. Autótolvajok, kocsi-fosztogatók? Talán vannak, de nem számítanak. 39
