Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Változnak az idők: a szarvashibák ma már inkább elévülnek, elkenődnek, semmint megtoroItatnak. És szépen kér, ne tegyek úgy, mintha nem sejteném, mi az az „ez”?... Hiába kérne ő maga ellen fegyelmit, hogy fokozzák le őrmesterré: „lebeszélnék”. A Szervnek egy rangban fölöttes tisztje, egy ezredes vagy egy vezérőrnagy kinyilatkoz- ná: „Vegye tudomásul, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Értette?” „Értettem, vezérőrnagy elvtárs!” „Végeztem!” Mi következhet ezután?... Hátra arc, bo- kacsattanás, lelépés ... Akkor értitek egymást. Ez jó ok arra, hogy most pedig hozzam be a vodkás üveget, s hagyjam ledőlni, aludni őt, míg lecsorog egy feketekávé. Egy tripla adagot kér, de cukor nélkül. Te megérted őt. Az ő helyében te is gyűlölnéd a cukrot. Én csak ne értsem meg őt, és ne játsszam el neki az irgalmast, mert nálam is akasztottak már jobbat, mondta hirtelen haraggal. Azután nyelte a nyálát, miközben kiugró ádámcsutkája le s fel liftezett. Mi okot adtál neki, hogy haragudjék rád? (Húsz perccel később.) Köszöni a kitűnő kávét, meg a két pohár vodkát. Fel van dobva. Eszébe is jutott neki néhány szólásmondás. Tudom-e? Ki korán kel, aranyat lel. Megmutatná? Lassan a testtel, és hátrább az agarakkal, mert hamari munka ritkán jó. Tagadhatatlan. Akkor ne tagadjam, hogy jól ismerem Bocskó Ilonát. És próbáljak visszaemlékezni, hol, mikor, milyen szituációban ismertem meg. Te elég gyakran hallottad a hölgy nevét, s amit tudsz róla, már elmondtad. Mindent? Mindent. Becsületbeli kötelessége figyelmeztetni, hogy beszélt a Zabálda-beli barátaimmal. Akkor nyilván tudja, hogy ők is csak utálják ezt a nőt, akinek néhány egyéni vonását nem ők tudják tőled, hanem te tudod tőlük. Hosszú fülű meg ordas kurva? Igen. Neked elutazásod előtt kb. egy héttel valami afférod támadt ezzel a ... Arra a negyven filléres ügyre gondol? Arra gondol. Hitelt adhatok a barátaim szavainak ... Attól kezdve te figyelted ezt a nőt. Volt rá okod, azonkívül meg figyelni a te szakmádban is foglalkozási ártalom. Figyelted és rájöttél, ki az, akit személyében utálsz. Mire gondol? Az ujjnyi anyajegyre. Ezt is a barátaidtól tudja? Nem. Mi okod lett volna, hogy erről ne beszélj? És nekik mi okuk volt a legfontosabbat elhallgatni — őelőtte?... És te mikor köszöntél el a barátaidtól?... Tegnapelőtt előtti este nyolc óra körül. Akkor, illetve azután még találkozhattam a nővel. Nem volt rá okod. Mégis találkoztál vele! A százasodért?. . . Azt a Zabáidéban is visszakérhetted volna. Nem tetted. Későbbre halasztottam!... A vasutasok úgy mondanák, hogy óra után nem sokkal. Egy állítás meg egy tagadás kiegyenlíti — közömbösíti egymást. 36
