Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Mikor igen, mikor nem. Az ilyen AGROFOTÓ-nak leplezett kisvállalkozásokra az a jellemző, hogy kevés, de magasan kvalifikált specialistákkal dolgoznak, akik egyenként is többet érnek. Te, |ákó soha nem láttál egy rakáson ennyi pénzt. A te lúdtalpas realizmusoddal nem fér össze az, hogy egy áruló kikapcsolásáért ennyit kockáztattak volna. Örül, hogy kételkedtem, mert úgyszólván semmit sem kockáztattak. Ugyanis a henger alakú tárgyakban lisztszerű homok volt, az igazi áruból pedig csak elenyészően csekély, mikroanalízissel kimutatható mennyiség. Megfricskázták a Szervet. Az egyik kezükkel. A másikkal meg szájonverték .. . Kukorékolása nyomatékául dr. Vendég elébed csapta az egyik henger alakú tárgyat. Tudom, mi ez? Nem tudod. Nekem sose volt esernyőm? Képzelje, nem. ,.Autója van, esernyője nincs.” Ti, művészek már ilyenek vagytok. Nektek az autó munkaeszköz, az esernyő luxus. De látni azért már láttam esernyőt? A kirakatokban meg a mások kezében. Hát akkor most az ő kezében is látni fogok egyet. Nézzem az órám másodpercmutatóját, de közben a kezét is figyeljem, hátha rájövök, hol van a svindli . . . Másfél perc múlva kész volt a mű, a világ legelegánsabb esernyője: fogantyúval, nyitó-záró gombbal, amely diszkrét surranással működtette az acéldrótokra feszített finom, vízhatlan kelmét — svindli nélkül. Dr. Vendég, mint egy nyugati nagyvállalat preferált képviselője a méltóságos megközelíthetetlenség pózába merült képpel járta körbe a szobát, azután becsukta, tokjába surrantotta, karjára akasztotta az ernyőt, és a konvertibilis valutával tömött polgárok pipiskedő lépteivel rótta a köröket, félénken s gyanakvó pofával, mintha azért aggódnék, megkapott-e minden védőoltást, mielőtt a fertőzött földrészre tette volna felséges lábait. . . Azután megállt, táskájába csapta az esernyőt, és a vérfertőzés tárgykörébe tartozó átkokkal illette a gengsztereket, majd rád nézett: Tudom-e már, milyen összefüggés van a henger alakú tárgyak meg a Szerv szájbave- rése között? Te, kívülállóként kitűnő ötletnek tartod, hogy ez a társulás esernyőnyelekben utaztatta az áruját vagy az áruit. Ő belü Iái lóként is kitűnő ötletnek tartja, de azért neki is fáj egy csöppecskét, hogy majmot csináltak a vámőrökből meg a Szerv külkeres csoportjából, hogy azután saját maguk leplezzék le titkukat, trükkjüket („a kurva anyjukat”); mert tegnap óta a röp- tér és a határátkelőkvizslató népe nem tudja, mit csináljon. Megborzadnak az esernyőktől, ha látják azokat az utasok poggyászában — márpedig látják —, mert az úti pogy- gyászok majd mindegyikében ott az átkozott esernyő. Áruval, anélkül? . . . Végképp feladta az esernyős módszert az AGROFOTÓ, vagy csak ritkítja, esetleg szünetelteti meghatározatlan ideig? . . . Már bocsánat a közbeszólásért, de az aggályoskodás érthető. Ha az ember beleképzeli magát a külkeresek, meg a röptér és a határátkelőt vizslató, bőröndturkáló zöld mun- dérosok szégyenébe, te is minden esernyőt gyanúsnak találnál, amíg az ipartervezők egy új és praktikusabb esővédő alkalmatossággal le nem söpörnék a piacról a paraplék összes változatát, mert amíg lesznek, mindig alkalmasak maradnak tiltott dolgok elrejtésére és forgalmazására. Ez így igaz. De szerinte ezek a zsiványok mégis véglegesen kiiktatják az esernyőt; nemcsak azért, mert kieszelték a tranzit forgalomnak egy új módját, hanem azért is, 34
