Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

ségtelen, hogy Ilona röviddel azelőtt kapta meg a portékát, hogy leadta a drótot.

4. Egyértelmű, hogy a Szerv másik elit csoportjának is bedolgozott, de onnan sem kapott utasítást, hogy elutazzék.

E konkrétumok sorba állításából biztosra vehető, hogy valaki beleköpött a kül- keresek tányérjába. Mégsem vehető azonban biztosra, mert valami miatt tűnt el: jelzés, sejtés, váratlan körülmény stb. késztette távozásra. A kincstári logika szerint a valaki valószínűbb . . . Dr. Vendég rágyújtott, s hátrahajtott fejjel füstkarikákat fújt felfelé, s minden alkalommal telibetalálta a légyszaros villanykörtét.. . Magadban e magánszám kitűnőségét is elismerted, de a szerepcsere örömétől felébredt benned az incselkedés ördöge:

Ha a kincstári logika a „valaki” és a „valami” közt megfeneklik, neked megvan a véleményed.

Neki is megvan a véleménye, mert a Szerv Piackutató Csoportjának vezetője és a hozzá beosztott külkeresek félnappal (!) a leadás után kapták meg a „Sürgős!!!” üzenetet. Azután meg pislogtak, mint béka a bográcsban. További két órába telt, míg főnökük összetrombitálta a bandériumát, míg tudatára ébredt annak, hogy semmit sem tud azonkívül, amit eddig is tudott: azt, hogy az áru megjött. És azt tudta még, hogy beépített káderüket senki sem küldte sehová, de ha az a mosodék Senki mégis elküldte volna valahová, nyitott kérdés maradt a „hová?” . ..

Különös, mondtad komolyan, de inkább hallgattál volna, mert ahogy kinyitottad a szádat, már robaj lőtt is belőled a nevetés.

Ez nem vicc — utasított rendre dr. Vendég, de neki is szétszaladt a szája. Tenyerével csapkodta az asztalt nevettében, és egy kvinttel magasabb hangon kukorékolt, mintha dühöngött volna ... Van nekem fogalmam arról, hogy ez a szituáció milyen?

(Vetted a lapot.) Neked fogalmad sincs arról, hogy ez a szituáció milyen.

Hát ez olyan, mint amikor egy repülőgépet eltérítenek, de nem mondják meg, hogy hova. Amikor a pilóta mégis odatalál, ahova eltérítették, a sikeres landolás után kiderül, hogy géprablók nincsenek ugyan a fedélzeten, de ijedelemre mégis van ok.

A kimerült rekeszizmokból még telt egy kis kárörvendezésre, azután egymás bámulása, köhintés következett és visszatérés a tényekre: Ilona asszony elutazása előtti délután leadta a Zabáldabeliek hangulatáról szóló semmitmondó jelentését, de a politikai összekötőjének sem tett említést utazási szándékáról. Kérdés: miért nem? Az is kérdés, miért utazott Pestre taxival s három bőrönddel, amikor a saját Wartburgja a lakása előtt állott? Tény, hogy egy körúti taxiállomásnál kirakatta a bőröndjeit, és egy fővárosi bérautóval vitette tovább magát egy bérházi lakásba: bizonyosan konspirációs okokból. Tény, hogy ő, dr. Vendég meg a pestiekkel feldúsított csoport már-már vért pisilt, amikorra ezt a lakást megtalálták s figyelni kezdték. Utólagosan kiderült, hogy ezt az első emeleti garzont a kereskedők bérelték egy Algírban dolgozó magyar mérnöktől, egy nem létező kisvállalkozás, az AGROFOTÓ emblémája alatt. Itt jöttek össze üzleti ügyeik megbeszélésére. A házfelügyelő és a lakók olykor-olykor láttak néhány embert ki s bejárkálni fényképezőgépekkel, vakukkal és a profi fotósok jellegzetes fekete bőrtáskáikkal. De egyikőjükről sem tudtak egy fantomképhez szükséges személy leírást adni.

Egyelőre elég, szóltál közbe, mert egy fontos dolgot már tudsz.

Dr. Vendég a Messiás-várók áhítatával nézett rád, de teljesen szétkenődött, amikor c s a k azt mondtad, te egy konkrét kérdésre kértél választ, erre a fejedre zúdult egy talicskányi tény, aminek semmi köze ahhoz, amit kérdeztél. A kérdés az volt, hogy a kereskedők miért nem a saját bizalmi emberükkel storníroztatták az asszonyt.

Mert tudták, hogy készül a csapda.

Megér a zsiványbecsület egymilliót, kettőt?

33