Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
meg, mert Ilona asszonyt a cégvezető leállította, vagy ha nem, meg kell ismételned, hogy a férfi valamilyen konspirációs hibát vétett. Arra nem gondolok, hogy Ilona asszonyban is felébredhetett a kapzsiság ördöge. Az ő frufruja mögött nem fogalmazódhatott meg, hogy önállósítsa magát? Talán, de nem valószínű, mert a Szerv védelme és oltalma alatt állott, egzisztenciális és anyagi biztonságot élvezett. Elkötelezte magát és ezt megbánni nem volt oka. Negyedik feltevés az, hogy Ilona asszony csapdába esett. Te ugyan — mint már említetted — nem vagy kereskedő, de ha az volnál, tekintettel a vállalkozás hatalmas értékére, a cég jóhírére és óriási kockázatvállalására, tartanál magad mellett egy-két bizalmi embert, „személyzetist”, akikről az alkalmazottak nem is tudnának, akikről viszont a káderesek minden adatot beszereznének, minden megmozdulásukat figyelnék, különös éberséggel akkor, amikor éppen úton van egy szállítmány. Röviden: a cég rájött, hogy az egyik közvetítőjük kettős játékot játszik. Ez megpecsételte sorsát. Főnökei megvonták tőle a bizalmat s úgy döntöttek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt likvidálják ... Akkor egyeztetni kellett volna a jelszót és az egymásra ismerés módját a két közvetítő között. A férfi kapja meg az árut minden kockázat nélkül, s csak azután nyakazza le a nőt. Erről én mit gondolok? Semmit. És miért nem? Ezen ön gondolkozzék előbb. „Értem.” A lakás 30,76 négyzetméteres volt. Modern minigarzon, amelyben nagyon nehéz még elveszíteni is valamit, nemhogy eldugni. Ez már támpont ahhoz, hogy korlátolt felelősséggel bár, de gondolkozzék az ember. A 42-es lábú férfi nem volt benne az üzletben. Az alvilág afféle mindenre elszánt munkanélkülije volt. A főnök vagy annak utasítására valaki beígérte neki a zsozsót, de nem avatta be az üzleti titokba; ellenben szabad kezet adott neki az áru megszerzésének bármilyen módjára, ám kikötötte, hogy ha nem találja meg a portékát, Ilonával akkor is végezzen. Valószínű, hogy azután a bérgyilkos elrekkentése következett volna, s talán ez a félmunka után is megtörtént, mert ami biztos, az biztos. Régóta kitalálták már, hogy a holtak nem beszélnek. Szentigaz, de ha az áruló kinyírása meg az áru megszerzése egyformán fontos volt a szervezetnek, miért nem a saját bizalmi emberükre bízták az akciót? Nem így lett volna ésszerű? De, igen. Akkor miért nem így csinálták? Megvolt rá az okuk. Mi, mi, mi?! Ezt csak ők tudják. De kitalálhatjuk, vagy nem? Eddig Jákó, csak te találgattál. Dr. Vendég kérdései pedig sorra megtorpedózták a te kitalációidat. Nem cserélhetnétek szerepet egy kis időre? Oké, jelezte dr. Vendég, hogy így is hajlandó folytatni. Tapasztalata szerint a rablópandúr nevű társasjátékban a rablók mindig akkor nyernek, ha pandúr-ésszel fel nem foghatóan gondolkodnak, és fordított menetű logika szerint cselekszenek: rafináltan. Ennyire a te képzeletedből is futja. Konkrétumokat vársz. Akkor elővezeti, amit tud. 1. Ilona asszony tegnapelőtt előtt, azaz hétfőn 23.30-kor távozott a városból a Zabálda melletti lakásából. 2. Élőzőleg telefonon kereste a Szervbeli összekötőjét, de nem találta. 3. Konspirációs nevén üzenetet hagyott: „Az áru megérkezett, de el kell utaznom. Utasítást kérek. Sürgős!!!” Ezután mondani is szük32
