Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

Ne zavarjon, azonnal oda lesz kötve. Dr. Vendég elővarázsolt a táskájából egy itatóspapírhoz hasonló anyaggal bélelt dobozkát, óvatosan felnyitotta és eléd tette ... Hál’istennek, a mi kis bejárónőnk el­felejtette a WC-be önteni a hamuzó tartalmát; egy olyan „majd később” gondolattal az ablakpárkányra tette az elsötétítő függöny mögé. Még egyszer hála a mindenható­nak, ott is felejtette. így aztán van a Szerv kezében valami, ami talán tárgyi bizonyí­ték, talán nem. Ha lennék szíves széjjel nézni ebben a dobozkában, ismét tanújelét ad­hatnád nem mindennapi fantáziádnak és a megfigyelésben mutatott lebilincselő képes­ségeidnek. Ez a szó, hogy „lebilincselő”, személyes vonatkozásban antipatikus. Hányszor mondja még, hogy az alibim tökéletes. Kezdjem már el a munkát. Ez, mondtad, nem egészen fair, mert neked most ismét egy olyan részletkérdésben kell képzelegned, feltevéseket megfogalmaznod, amelyek már tényszerűen benne van­nak a vizsgálati jegyzőkönyvben. Sok valótlanság van abban, s lehet, hogy egy-kettővel több is, mint ő gondolja. De ha nem vagyok szú'zlány, ne kéressem már magamat. Félsz, hogy sajnálni fogja a drága idejét, ha semmi használhatót nem mondasz. Elkezdeném végre? A dobozban összesen hat csikk van. Pontosabban: ha csak a végig szívottan elnyomott cigaretta-maradvány tekinthető csikknek, abból több található, azaz öt darab. A hato­dik félig szívottan van a többi közt eloltva. Azért használod ezt a kifejezést, mert az „elnyomott” és „eloltott” más-más dohányzási stílusra vall. Más habitusú ember az, aki a filterig szívja a cigijét, s úgy dörzsöli szét a hamuzóban, mintha egy undok her­nyóra taposna. És megint más az, aki szippant néhányat, s azután finoman, félkörös moz­dulatokkal maszatolja szét a parazsat. Az előbbi módszer ideges alkatú férfiakra és nőkre jellemző inkább, az utóbbi úriasszonyokra, finom hölgyikékre és bártündérek­re, akik tudatában a magas tarifa elmossa a finom hölgy és a drága kurva közti különb­séget. De mielőtt ismét a bőbeszédűség bűnébe esnél, megerősíted, hogy a hat ciga­rettavég közül ötöt a férfi szívott el és csak egyet a nő. Dr. Vendég kukorékoló kacagást hallatott, mire te eléje toltad a dobozt. Keressen a bűnügyi tesztjéhez egy másik partnert vagy balekot. Félreértetted, mondta. Gúnyolódásának céltáblája nem te vagy, hanem az ő krimi- nalista beosztottja, aki immár harmadik éve dolgozik a keze alatt, de tegnapelőtt óta leizzadt magáról három kilót, mire zavaros, homályos sejtései támadtak arról, amit én az első blikkre kitaláltam. Amint hazamegy, szét zavarja ezt a nehéz felfogású ürgét. Talán el? Szét. Azt nem lehet. Dehogynem. Például úgy, hogy visszaminősítteti kézbesítőnek, amolyan küld ki, hívd be emberkének. Aktákat, üzeneteket hordát vele szét. Te sajnálod, hogy akaratlanul . . . Le a lírával! Senki se kapjon többet az élettől, mint amennyit megérdemel. Foly­tassam. A kriminalisztika képes-e meghatározni egy cigarettavég életkorát? Rövid határidőn belül igen, a régiekről csak tág időhatárok között és sok fenntar­tással. Ezekről milyen szakvéleményt adtak? A tartalmuk nem azonos, de az „életkoruk” igen: egészen frissek. Ez egybevág azzal, amit te képzelsz. Tovább, tovább! — kukorékolta fejhangon dr. Vendég. 27

Next

/
Thumbnails
Contents