Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
„van” mélyén van, és nekem sem jönne rosszul, ha engedném betekinteni viszonyunk titkába. Ez hosszadalmas és bonyolult volna, azonkívül meg magánügy, bensőséges. Nem szívesen beszélnél róla, ha nem feltétlenül fontos. Egy kideríthetetlen bűnügyben minden részlet feltétlenül fontos. Gondoljak arra, hogy a gyilkos nem az, aki, talán az áldozat sem. Egy hulla azonban mégis van, tehát gyilkosnak is kell lennie. Vele, úgymond, gyakran megtörtént már, hogy egy szó, egy gesztus vagy egészen mellékesnek hitt körülmény vezette nyomra. Hát jó. Csak utólag tudod, hogy jobban szeretted ezt a lányt, mint hitted, de te mindig utólag vagy okos . . . Érdekli uram, mit csinálna most Bocskó Mária, ha besuhanna? Rád zúdítana egy billenős kocsira való trágárságot, aminek hallatán a külvárosi krics- nik törzsközönsége is pirulna szégyenében, azután meg, hogy átkait is kilövellte, amelyektől Jeremiás prófétának támadnának kisebbségi érzései, felsóhajtana, s majdnem kedvesen elküldene sétálni, a boltba bevásárolni, vagy a Don-kanyarba, „egy fröccs és más semmi” tilalommal. Megfenyegetne, hogy a szeme elé ne kerülj addig, amíg el nem mosogat, amíg ki nem ganézza ezt az istállót; de órára, percre kikötné, mikor térhetsz vissza. Közben ágyneműt is cserélne, megfürödne, téged is lecsutakolna, azután ... Hát azután megtörténne az, ami. Végül pedig, már lenyugodva, megkérdezné saját magától, „hogy nem tudom, te mocsok, mi az istent szeretek rajtad?...” Az istent szereted rajtam, mondanád te, a dolgukat jól végzett hímek büszkeségével, de nem mondod, mert Mária addigra már befelé fordulna, aludni, de az álom és az ébrenlét határán még eldünnyögné, hogy te vagy a leghülyébb pók az életében, aki eddig rámászott. A kisebbik Bocskó tisztaságmániájáról más is tudhatott? Szobatársai a kollégiumban tudnak róla, utálták is érte. Tudom-e, milyen óriási dolgot mondtam? Nem tudod. Hát akkor elmagyarázza. („Jegyzőkönyv 2. oldal, 5. bekezdés.”) „Miután átsegítettem anyut a jól megérdemelt öröklétbe, rendet raktam a lakásban, mert nagy volt a felfordulás. Mintha anyu keresett volna valamit. Még a szemetesvödröt is kiborította. A konyhában is rendet kellett csinálnom. Kisöprögettem, a felmosó ronggyal végig térdepeltem a linóleumon és akkor véletlenül . . .” stb. stb., a folytatásról később. Nos, értem-e már, miről van szó? Te még mindig nem érted. Arról van szó, hogy megmagyarázta az egy órás késést. A Szerv legnagyobb örömére kitakarított. Ehhez nem fér kétség. A kollegák mégis hajlamosak voltak inkább elhinni a gyilkosságot, mint a nagytakarítást. Kivéve őt. Ez dr. Vendég zsenialitására vall. Lószart. Csupán arról van szó, hogyha az ember eltölt a pályán vagy harminc évet, ránézésre megmondja a delikvensről, hogy momentán gyilkolt vagy csak nagytakarí- tott... Dohányzott-e Bocskó Mária? Nem érted, hova akar dr. Vendég kilyukadni? Később ez is kiderül. Rendszeresen nem. Elképzelhető-e, hogy a takarításra szánt órában rágyújtott volna? Talányos. Kitűnő, kitűnő! Tégedet, Jákó zavar minden olyan minősítés, ami nincs tárgyhoz kötve. 26
