Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény
Nos, közölte Bocskó Mária, ha egy embernek — „logikád szerint csak a férfi az ember” — egy évtized kevés volt a döntésre, az az ember nem férfi: illetve szellemileg impotens, amit ő csak azért nem illet erősebb kifejezésekkel, mert annyit már megtanult a bölcseletből, hogy az igazság kiderítésének legfontosabb ismérve a tolerancia: a m ás i k fél türelmes meghallgatása. Minthogy kedves útitársnőd nemét és korát meghaladó éleselméjűségről és diplomáciai hajlékonyságról tett tanúságot, neked most azon kellene töprengened, hogy hol van a hangsúly?.. . Nem töprengsz: egy az egyben vásárolod fel a szavakat. Tizenhat éves korodig minden a familiáris sablon szerint történt; szeretet oda és vissza, optimális hőfokon, amit nem csökkentettek, csak éppen variáltak az anyai pofonok, nyaklevesek („apám hároméves koromban elment a háztól, rovásán ezért nincs testi fenyíték”), bizonyos munkálkodásbeli engedetlenségek, visszaszólások, leves és főzelékfélék kiöklendezése, kiköpése vagy abroszra kenése miatt. Ez utóbbi csatát a „k”-val és „s”-sel kezdődő levesek és főzelékek ügyében te nyerted meg tizenhat évesen, amikor valami sóska vagy spenót elől elhúztad a tányérodat, s csuklóban elkaptad (kissé talán meg is szorítottad) az anyai kezet. Akkor láttad az anyádat először sírni, de dacból mégsem etted meg azt a vitamindús zöldet. Azután jöttek a „fényes szellők”, esztendőkre elkaptak, és te már a zöldséges kertet felásni sem mentél haza a népi kollégiumból... Levél jött, hogy menj haza, mert lesöpörték a padlást. Valójában az történt, hogy az 1000 négyszögöles kertben nem termett elegendő kukorica a süldő meghiz- lalására; anyád vásárolt még négy mázsát, s azután jöttek az eszköz-emberek, a falu rongyai, az ebhitűek letakarítani a padlást. Akkor te bementéi a tanácsházára, megkérdezni a titkárt, hogy is van ez?... A más faluból, a vályogvető gödör széléről importált ember, aki ugyanannak a pártnak a tagsági könyvét hordta a zsebében, mint te, magas hangon és flegmán válaszolt. Szó szót követett; ő az asztal túlsó, te meg az innenső felén verted az asztalt, mígnem ő letegezett, „kitakarodj”-ot kiáltott, mellbe ütött, mire te egy balegyenessel visszazuhintottad dr. Grósz Ármin karosszékébe, amikor meg a revolvere után kezdett kaparászni, ráborítottad néhai báró Beleznay Alfréd íróasztalát. Szerencsésen túlélte, sőt a proletárdiktatúra védelmében elszenvedett súlyos testi sértésért (enyhe agyrázkódás, bordarepedés, zúzódások) valamilyen kitüntetést is kapott s egy langyos kézszorítást a község járási instruktorától .. . Hogy te mit kaptál? Szigorú megrovást végső figyelmeztetéssel és első fokon félévi börtönt, másodfokon ugyanazt, de háromévi felfüggesztéssel, indokoltan büntetlen előéleteddel és makulátlan mozgalmi múltaddal. Ezért aztán a főiskoláról nem vágtak ki, csak úgy néztek rád, mint a véres ingre. Anyád naponkénti levelekben kért, könyörgött, hogy mentsd meg a titkár bosszújától, ezért aztán a tágas, kertes, falusi portát eladattad vele, de annak az árából csak egy szűkös, salétromos falú, peremvárosi házacskára telt. Ezt az ügyletet szülőd, aki hírét sem hallotta a kereslet-kínálat törvényének, minden nap felhánytorgatta és sose bocsátotta meg neked, mert mire az adás-vétel lebonyolódott, ismét fordult a szél, jött az 1953-as kormányprogram. A tszcs szét-, a tanács- titkár elment, miután ismeretlen tettesek egy vaksötét éjszaka rálestek, leütötték, megtaposták, de hiába tartott félévig az istápolása, a két mankója mellé sem kapott kitüntetést, meg langyos kézszorítást, hanem — baloldali elhajlásért — szigorú megrovást végső figyelmeztetéssel, meg félévi börtönt, amit három évre felfüggesztettek büntetlen előéletére és makulátlan munkásmozgalmi múltjára indokoltan. A történtek után anyád véglegesen rabja lett a nosztalgiáinak; folyton a „régi jó Világot” emlegette, szidolozta s fényesítette, mint szolgáló a mozsarat és a kilincset, minden étkezéskor, szertartásosan, monomániásan, mint korábban az „Édes Jézus, légy vendégünk” kezdetű imát. Előbb talán szándéktalanul és öncélúan, de később, ingerültségedre ráérezvén, szándékosan szőtte és színezte emlékeit, úgy forgatva a 12
