Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

Most emberedre akadtál, Jákó, gondoltad magadban, de úgy vélted, előbb próbára kell tenned eme éles nyelvű és elméjű amazont, mielőtt rossz formában, érzelmi el- tantyulásodban szellemi párbajba bocsátkoznál vele.

Ha kiskegyednek nem tetszik, kiszállhat, mondtad közönyösen, amit ő azzal védett ki, hogy ez reménytelen vállalkozás volna, mert valaga beleszorult a tojófészekbe, amelybe valószínűleg bele is tojik; de akár megtörténik ez, akár nem — ha tetszik, ha nem —, ő tartozéka ennek az autmobilre hasonlító valaminek. Különben pedig Jákó Márton hálás is lehet, amiért Bocskó Mária könyvtáros gyakornokként érdemes olvasók sokaságával kedveltette meg az író elvtársat, akit fényképei és televízióbeli alakításairól azonnal felismert, bár azt is meg kell mondania, hogy nem kevés érdemtelen, vallásos neveltetésé', szentimentális könyvekért rajongó banyát késztetett megrökönyödésre a jákói művek szókimondó naturalizmusával és a hasonszőrű kortársi irodalom módszeres adagolásával. E csínytevésért a főnökasszony, aki a „Halálos ta- vasz”-t olvasta utoljára, először szelíden megdorgálta, másodszor kirúgással fenyegette, és ha még egyszer rajta kapja, hogy mit művel, kirúgja. Ezzel csupán azt akarja mondani, hogy neki előjoga van arra, hogy e tragacson utazzék. Ha azonban az író úr kocsitulajdonosi minőségében megsértődött, vagy másképpen értelmezi a dolgokat, álljon le az útpadkára, vegye elő a hévért, és borítsa őt tojófészkestül az árokba, s repesszen tovább nélküle, mert neki az az életfilozófiája, hogy majd csak lesz valahogy, illetve sosem volt még úgy, hogy valahogy ne legyen.

Derék, gondoltad magadban tisztelettel, de amint bebizonyosodtál a szópárbaj elkerülhetetlenségéről, jobb kerékkel az útpadkára hajtva, két kerékvető kő között rázkódtattad, turmixoltad utasod gyomrát, hogy tartsa a száját, amíg összeszeded magad. Az úttesre visszatérve először azt közölted, hogy ne aggályoskodjék bélbántalmai- tól megszabadulni, mert az ő feneke és a kocsi feneke közt lévő peremes alumínium tálca felfogja mindazt, ami az emberből alulról szokott kijönni. A kesztyűtartóba gyömöszölt nylontasak a szájon át kikívánkozó anyagok felfogására szolgál, de az óvatosan kezelendő, mert az egyik sarkánál lyukas. Ezt te, Jákó azért mondod, mert a tisztaság fél egészség, mint ahogy a tisztesség is az. Most pedig ne tátogjon a kedves utas, hanem nyeldekeljen, mert ha az ember egyforma intenzitással szorítja össze a száját és a segge lyukát, a kifelé készülő béltartalmak talán bent maradnak, alkalmat és időt adva a vitapartnernek ahhoz, hogy ő adja ki magából, ami kikívánkozik belőle.

Nos, az az igazság, hogy te nem szeretsz vitatkozni, különösen a más véleményen lévőkkel nem, mert ez annyira extrém, mintha egy bokszolót és egy birkózót ugrasz- tanának össze a szorítóban. Ha azonban valaki a ringbe ráncigái győzelmének biztos tudatában, igyekszel megnehezíteni a kihívó dolgát, s küzdelem közben megkeseríteni az életét, még akkor is, ha végül veszítesz. Erről van szó.

„Ő belátja...”, kezdett volna utasod valamiféle sunyi replikát, de te rögtön leállítottad, hogy neki most csak a veszélyeztetett két testnyílás összefogására legyen gondja. Nemtetszése jeléül fintoroghat, a szemét is forgathatja, a fülét azonban hegyezze: figyeljen az íróra, aki zavarban van, miként hálálja meg Bocskó Mária ro- konszenvét s azt, hogy érdemes olvasók sokaságával kedvelteti meg őt, aki nem alkot ugyan egyenletes színvonalon de tisztesség ne essék szólván — sohasem ír terjedelmesen, de szerény tehetsége szerint mindig tartalmasán, mert ebben a rohanó tempójú világban a nagykönyv csak szobadísz, míg a kiskönyv olvasmány. Te nagyrabe- csült utasod egyetértését véled kihallani nemcsak a saját műveidet illetően, hanem a kortárs irodalom minősítésében is. Egy jó-közepes olvasmány lehet mondjuk hét szerzői ív, de egy kitűnő könyv, a KÖNYV, az legyen rövid. A kérdés, hogy fej- és jószágvesztésre ítéltessenek-e ama literátorok, akik tizenöt, húsz, harminc íves szóözönnel árasztják el az olvasók táborát, amelyet minduntalan megtizedel, illetve képernyőjé5