Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Fülep Lajos: A nyugtalanság: A szerző kéziratban maradt hagyatékából közli: Tímár Árpád
ban, mikor gondtalanul ülhetnénk a helyünkön is, személy szerint nem vagyunk érdekeltek benne, milyen hangok, szavak következnek, vagy megölnek-e valakit, kit, miért, hogyan? miért aggaszt vagy lelkesít, ami a sportpályán, vívó planche-on stb. történik, mikor nem veszünk részt benne? miért nyugtalanít mások sorsa, akik veszélyben vannak, az odaveszettek pusztulása módja, mikor mi sose fogunk hasonló helyzetbe kerülni, mert nem megyünk az Északi-sarkra,vagy elhatároztuk, sose szállunk repülőgépbe, vagy hadköteles koron jóval túl vagyunk, vagy ahol a háború dúl, néhány ezer mérföldre van tőlünk? miért nyugtalanít egy szín, forma, anyag, mikor nincs benne semmi különös, fenyegető, unheimlich, új vagy másszerű, ismert, megszokott, banális, csak éppen jobban megnézzük, mint máskor, egyáltalán megnézzük, tapintjuk, mert eddig csak láttuk, érintettük, de nem néztük, nem tapintottuk? miért nyugtalanít minden, amit magunkon látunk, még ha nincs is sehol semmi bajunk és nem bánt valami miatt a hiúság — mindent untig ismerünk, de egyszer jobban, másképp megnézzük? miért nyugtalanít a jól ismert, meghitt, megnyugtató, csupa végtelen nyugalom csillagos ég? vagya fényében fenséges nyugalomban úszó telihold? vagy az oly nyugodt formájú és enyhült fényű új-vagy fogyó hold? a felkelő, delelő vagy lenyugvó nap? a ragyogó, mély színű, mindenütt egyforma, végtelen kék ég? vagy a fényesen úszó, méltó- ságos lassan tovahaladó felhők? miért az eső szürke levegője? (amiről Leonardo beszél) miért: Aretino levele Tizianohoz; miért a gyermek járása, mozgása, mikor eleséstől nem féltjük is? nők, vagy nős férfiak mozdulatai, hangja, alakjuk, a rajtuk látható és láthatatlan —és miért gondoljuk el őket magunkkal valamilyen szexuális viszonylatban, mikor tudjuk, sose lesz rá mód és alkalom, és megpróbáljuk minél objektívebben, sachlich, elfogulatlanul, izgalomtalanul, engageálatlanul minél élesebben, pontosabban látni? és mások egymás közt való ilyen aktusait elképzelni, ha szép lehet, vagy éppen ellenkezőleg, komikus, groteszk, ostoba, esetlen, undorító stb.? miért nyugtalanít, el tudjuk-e képzelni, quasi el tudjuk-e találni, úgy, hogy ha majd sor kerül rá, azonos legyen azzal, amit gondoltunk, ismerős legyen, Ebendas, amit így már a tudatunkba befogadtunk, rá így felkészültünk, elfogadtunk, már csak effektuálni kell, mert hiszen elkerülhetetlen, tehát inkább effektuáljuk, ahogy elképzeltük, elfogadtuk, ahogy némi szabadságunk van benne, miért nyugtalanít, így lesz-e, ez lesz-e a meghassunk? mikor egyébként még mint távolira, nem esedékesre, szinte valószínűtlenre, irreálisra gondolunk rá? miért nyugtalanít, valaki megértett-e, jól lát-e bennünket, mikor nekünk semmi érdekünk se fűződik hozzá és hiúságunk se érdekelt benne, ellenkezőleg, csak a másikra nézve lehet jelentős, fontos? miért nyugtalanít, ha nem nyugtalanít semmi? úgy, hogy néha szinte megdöbbenünk tőle és valami felé fordulunk, ami nyomban nyugtalanít és ezzel megnyugtat, megszabadít a nyugalmunktól? miért nyugtalanít az öröm — nem az elmúlástól való félelem, ellenkezőleg, minél zavarhatatla- nabbnak és állandónak látszik, annál inkább — mikor reá, beléje tekintve hirtelen kérdezzük: mi ez? honnan jön? mit akar? miért nyugtalanít a vízcsapból lecsöppenő víz, amely sehol semmiben se tesz kárt, jogos helyére, a csészébe csöppen, és mégis nyugtalanul figyeljük, ahogy a csap száján gyűlik, gömbölyödik, villog, áttetsző, hull-e már, és előre halljuk csattanásának hangját? miért nyugtalanít a saját lépteink hangja, éspedig másképp, amikor otthon a szobában járunk föl-alá, vagy éjjel hazamegyünk, vagy a mezőn, az erdőben járunk, vagy a padláson, a pincében, a hajó fedélzetén, a repülőn, látogatóban, a színházban, az ülésteremben, fogadáson, lassan járva, sietve, futva stb.? miért a gondolatunk mozgásának figyelése, ez a belső bennünk történő mozgás, amit úgy érzünk magunkban, mintha csakugyan járna, mozogna bennünk valami, valami materiális, érzékelhető quid, ami úgy jár bensőnkfalán vagy útjain, mint hangya a karunkon, amelynek érezzük lábai kapaszkodását, húzását, megállását, hirtelen fordulását — szinte azt mondhatnánk, elhatározását, akarását, spontaneitását, gyors 53
