Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Fülep Lajos: A nyugtalanság: A szerző kéziratban maradt hagyatékából közli: Tímár Árpád

Nem pszichológiai-fiziológiai nyugtalanság, különösen nem valami ún. „ideges nyugtalanság” — elhatárolandó lehető élesen a sok nyelvben szinonim szóval jelölt lelkiidegi jelenségektől. Felületes nézésre hasonlíthat hozzájuk, velük, rajtuk, bennük jelenhet meg, összefolyhat velük, mégis lényege szerint más, élesen megkülönböztetendő. Ez a sinnlich konkrét jelentés keltette an sich kérdések nyugtalansága. Még ha amazok indítják is el, mint gyakran, akkor se azonos velük, nem merül ki bennük, elválik, lényegesen különbözik — autonom, an sich, mint maga a konkrét jelentés. Mert az, hogy pl. félelmes, borzalmas, megkapó, megrendítő, veszedelmes, rosszindulatú, fenyegető, ijesztő, hatalmas, elriasztó, gyűlöletes, lenyűgöző, fojtó, lenyomó, nyomasztó, provokatív, kaján, alattomos, bántó, üldöző. És mindennek az ellenkezője — mind an sich jelentés a konkrét jelentésben; éppen ez a konkrét jelentés.

Ami nélkül nincs semmi —semmilyen an sich konkrét sinnlich-seelisch-geistig mozdulás, mozgás, nincs semmilyen konkrét szféra. Mert attól nincs, hogy az egyik oldalon szubjektumot, a másikon passzív objektumot tételezünk, Gegenstandot, amely semmi más, mint Gegenstand, semmit se tesz, csak a szubjektum neutrális operációs területe. Mindennek ez a mozgatója, ez a kérdezhetőség, an sich nyugtalaníthatóság, aminél fogva a nyugtalanság objektív nyugtalanság, transzcendentális kategória.

Ezért lehet az objektivitás fundamentuma, első emelete, és a másodiknak feltétele.

Mivel végső, arché, nem áll meg a végső előtt, el kell jutnia az Ebendasig.

Nem az aristotelesi csodálkozás, to vocupuz^eiv, a filozófia indítója, ami nem végső, meg kell előznie, és ami megmaradhat kontemplációnál, ,,teóriá”-nál, platón i-aristote- lesi értelemben, sőt meg kell maradnia, nem a kíváncsiság, amit szintén indítónak tesznek, ami szintén nem végső, és csak intellektuális, nem a ma sokat emlegetett Sorge, szintén nem végső, nincs univerzális bázisa, és nem eléggé intellektuális is.

Ez mindennek végsője.

Ez a mindenre kiterjedő objektív nyugtalanság: speciális emberi kategória: a Sinn- lichkeit-Seele-Geist a konkrét ember alapvető a priori kategóriája. Nem az állatoké.

Augustinus „Cor nostrum inquietum, donee requiescat in te” kiterjesztése — nemcsak a „cor”, hanem az egész ember, Sinnlichkeit-Seele és Geist, — és nemcsak „in te”, hanem minden végső Ebendas.

Quies ellenkezője: inquies; az elért, visszaszerzett: requies; és abban a jelentésben is, hogy valamitó'/ megnyugodott: requies mali requies curarum; itt mondhatjuk: requies inquietis.

Példa nyugtalanság objektivitására: miért nyugtalanít a múlt, az, ami már nincs, sose tér vissza? tett, minek nem volt tanúja, senkise tud róla? érdemeletlen elismerés, dicséret, még ha nincs is mit tartani a felfedezés veszélyétől, a tévedők örökre elutaznak, meghaltak stb?. miért fáj annál inkább egy jóvátehetetlen igazságtalanság, minél inkább távolodik az időben, és annál jóvátehetelenebb, ha van még egyáltalán fokozat? miért idézzük vissza minél részletesebben, és minél élesebben láthatóan? de miért nyugtalanít minden érzéklet — Empfindung, Wahrnehmung — amint feléje fordulunk és penetrálni próbáljuk — és amint mintegy invitál, befelé, és mintegy tapogatva követjük valami ismeretlen, világítatlan, a tapintásunk elől hátráló falak kerítette vak térségben? miért csak akkor állunk meg — ha valami el nem térít, meg nem állít —, amikor már nincs tovább, amikor már csak ismétlődik, amikor — egyelőre — elérkeztünk az utolsó falhoz? és miért nem nyugtalanít — legalább egy pillanatra, de itt nem az idő kvantitása számít, hanem maga a faktum és lehetősége — a vesztőhelyen, ami pár perc múlva történni fog, és miért nyugtalanít egy ott látott arc, illat, tárgy, szín — akármi? a fuldoklót vagy a haldoklót miért nem nyugtalanítja pillanatokra, ami vele történik, vagy ha igen, azzal együtt is emlékek hirtelen előtte elsuhanó sora? miért nyugtalanít, milyen hang, hangok, szavak fognak elhangzani, tettek történni a színen, a zenekar52