Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

A múltkor is agyonütöttek egy magyar embert. Tizenöt-tizenhat éves gyerekek! Hajóra kellene tenni őket, és elvinni Afrikába. Nem lehet csak úgy, rendetlenül élni. Semmiből nem lehet semmi. Még a vadak is hisznek, és a maguk módján imádják Istent. Hát egy művelt ember hogyne hinne? A ló meg a tehén meglehet az istállóban vallás nélkül, de az ember nem. Az unokaöcsém például nem jár templomba, őt nem nevelték hitre. Polgári esküvőjük volt. Én kijelentettem, oda nem megyekel! Az egész rokonság lenézi őket, mert csak úgy összeálltak”.

Nyáry Béla állatorvos terepjáróval érkezett a tanyákról. Lerúgja szennyes gumicsizmáját. A beszélgetés előtt még valami gyógyszert ad ki egy gazdának, és a beszélgetés közben is keresik, beteg állathoz hívják. Hajszoltnak látszik, mondja is: folynak a tavaszi idénymunkák, ilyenkor már csak „piff-puff regényekre van ereje az embernek, pedig jó lenne már valami komolyabb lélegzetű könyvet is kézbevenni”. Egyre jobban belemelegedtünk a beszélgetésbe, amelyből már jócskán idéztem. Egyszer csak megáll, és azt mondja: „Tudja, érdekes, hogy az egyetem óta, amikor a kollégiumi szobákban ilyesmiről beszélgettünk, nem volt ilyenben részem. Pedig az embernek meg kellene találni a belső beállítottságát. Ez a legfontosabb az életben: az anyagiakon felül egy bizonyos belső harmónia. Ne akarja az ember a lehetetlent, tudjon örülni annak, ami van. A másik persze a testi-lelki jó kondíció. A vallás megadhatja ezt a megnyugvást. Szerzetesi iskolában nevelkedtem, hazulról is ezt hoztam, a fiamat is igyekeztem rászoktatni a templomra, de bigott módon nem akarom ráerőltetni. Ő választ. Azt viszont nem akarom, hogy ebben a tekintetben mulasztás terheljen. Ha akar, később is jár templomba, ha akar, nem. Van, aki nem jár, de békében él a világgal. Vallom, hogy az országépítő, a szocializmust építő ember nem feltétlenül kell, hogy ateista legyen. Szerintem a vallásosság és a szocializmus építése összefügg. Fölfelé is, és önmagához is akkor jó az ember, ha nemcsak mesél, hanem jól elvégzi a munkáját.”

Kondor Emil az új egyháztanács elnöke szeptembertől januárig pihen, de utána alig van szabad ideje: beindul a csibekeltetés. Heti ötezer tojás. Negyven éves. Meg van elégedve, nagyon szereti a munkáját. Két kislánya van. Kinga már fél éve zongorázik. Eredeti szakmája elektroműszerész, de előtte gimnáziumot is végzett, és a fogorvosi karra is jelentkezett. Olyan munkát keresett, ahol „ha dolgozom, nekem fizessenek, ha rosszul, én fizessek”. Megtalálta. Érdemes jól dolgozni. Örömet okoz, hogy emelt fővel mehetek az utcán. Ugyanazt adom mindenkinek: a legjobb minőséget. A cigánynak is, a miniszternek is. Mint vallásos ember vallom, ha segítek valakinek, az visszatérül. Indokoljam? Szeretem a konkrét példákat. Van egy barátom, avárosban lakik. Kutyakötelességemnek tartom, hogy amivel tudom, segítsem: ha kell pénzzel, ha kell kisebb dolgokkal. Amikor viszont a nyaralónkat falazni kellett, tizennégy ember volt ott, pedig konkrétan nem hívtam senkit. Mint egyháztanácsi elnök, azt érzem fő feladatomnak, hogy példa legyek, emberként éljek. Tavalyelőtt Borbándi atyával Lourdes-ban jártunk. Ott nyugszik Bernadette, aki már száz évnél is régebben halt meg. Még a belső szervei is épek. Mintha csak aludna. Van, akinek ilyen bizonyíték is kell, hogy hite ne inogják meg. Nekem nincsen szükségem ilyesmire. Pedig én is kiváncsi természetű ember vagyok. Most olvastam a Mi a sejt? című könyvet. Hogy mit tud egy picike sejt! És a Föld a világegyetemünkben olyan mint egy kis sejt. Ennek is van gazdája. Hát akkor a világ- egyetemnek ne lenne mozgató ereje, felügyeleti szerve? Ezt nem tudom elképzelni! Amikor egy hivő és egy hit nélküli ember azonos feltételek közé kerül, akkor a hivő van előnyben. Utaztunk egyszer, és ő csak azt érezte, hogy a szék már nyomja a fenekét, én meg elmerültem a tájban, a szépségben. Sokkal rosszabb annak, aki mindent forin- tosít. Ha leégne ez a keltetőberendezés, más a helyemben elkeseredne, egészen az öngyilkosságig. Eseteket, neveket tudnék sorolni. Én a kivezető utat keresném. Hinni

38