Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

Közelképek. Kereszténynek, keresztyénnek, vallásosnak, istenfélőnek, templomba- járónak, hívőnek vallják magukat. Egymást már nem minden esetben sorolják ezekbe a kategóriákba.

Sikáros bácsit a hetvenkét éves „tanyasi bölcset” (így nevezik őt ezen a vidéken; még féltucat van „belőle” a nagyhajtási tanyavilág más régióiban) hepehupás legelőkön át toronyiránt, vagy pedig a tengelyig érő homokúton lehet megközelíteni. A nekem rontó, vadul csaholó kutyákat Sikáros bácsi gereblyével kergeti el. Már lassan mozog, keze állandóan remeg, de még élénk beszédű, gyors észjárású, még sok minden van benne, amit átadhatna. Hitéből is. Hat elemit járt és három évet az iparos iskolában. Kovácssegéd volt huszonnégy éves koráig, amikor megsérült. Nagyon büszke a maga készítette menetes franciakulcsra. Az „ipari, a földrajzi, a történelmi és a hittudományi műveket” szereti legjobban. Most a gyerekek hozzák neki a könyveket az iskolai könyvtárból. „Mindig szerettem olvasni, és mindig a babona ellen beszéltem. Szeretem vizsgáztatni a gyerekeket. Múltkor megkérdeztem tőlük, mi volt Mátyás király kardjára írva. Hát az, hogy Szűz Mária, könyörögj Mátyás királyért. A múltkor meg egy cső kukoricát a fa ágára akasztottam, hogy a disznó ne egye meg, és amikor kérdezték, miért, azt mondtam, hátha kukoricává válik az eperfa. Aztán, persze, megmondtam nekik az igazságot is. Mindig szívesen olvastam a Szentírást és szentéletű személyek életrajzát. Én is beírattam a gyerekeimet hittanra, hogy ne üssenek agyon, ha felnőnek. Nyáridőben én is bemegyek a templomba, mert hova, ha oda se. Régebben motorral mentem, de most már nem merek.” Ezután idézte Washingtont és Marconit, majd végtelen tapintattal és kíváncsisággal megkérdezte: „Ha nem sérteném meg, maga milyen vallá/ JM

su;

Mihajlik néni kerítése a zöld különböző, egybefolyó árnyalataival tulajdonképpen egy festmény. A ház udvarra néző falain is tájképek, a tornác oszlopai is kifestve. A fedett tornácon festőállvány. A szobák falain bekeretezett festmények: bibliai és vallásos jelenetek, de vannak ókori témájúak is, római harcosokkal. A szekrények tetején szobrok: rokonok, ismerősök, híres emberek, nemzeti hősök és szentek. Lánykorában kezdett mintázni, unaloműzésből a mezőn, pásztorkodás közben. A Tolnai Világlapjában fedezett fel egy görög istennőt, azt próbálta magmintázni a környéken található fehér agyagból. Megdicsérték érte, még papjuk is. „Azóta mintázok, festek. Művészeti könyveket is olvasok, hordom őket a könyvtárból, nekem is van egy tucat. Kiállításra is járok Pestre. Nem mindegyik tetszik ám, inkább a régebbieket nézem szívesen. Én is szerepeltem kiállításon. Háromszor díjat is nyertem, 1946-ban egy megyei második díjat is. Amikor a Tehetséges Gyerekek Kiállításán első díjat nyertem, apámat behívták a községházára, hogy vinnének iskolába Pestre, de szüleim ezt eltitkolták előttem, féltettek Budapesttől, hogy ott kurva lennék. Elmaradtam ugyan a tanulástól, de állandóan csinálom a művészetet, még most hetvenkilenc évesen is”. Elmondja, sokan vásárolnának tőle, de nagyon szereti munkáit és a gyerekei nem engedik őket eladni. „Meg vannak számozva”, magyarázza. Férje síremlékét is ő csinálta: „Magunkat mintáztam meg rajta, és látja, annyira hasonlítunk egymásra!” Még egy síremléket csinált egy rokon kislány sírjára: felszálló angyalt ábrázol, kezéből lehull egy virág. A nagyhajtási templomban is van két szobra, Szent Ritáé és Szent Terézé. Mihajlik néni nézeteit már többször idéztem: a vallásos embereket jóval különbeknek tartja a nem vallásosoknál, „akik nem is nagyhajtásiak, Isten tudja, honnan kerültek ide!” Úgy tartja, hogy „A béke és a tiszta erkölcs a legfontosabb a világon, és a munka. Látja, én megmintáztam a békét, itt van, olajággal. A tévé tele van erőszakkal, gyilkossággal, erkölcstelenséggel, szexuális témákkal, pedig Széchenyi is megmondta, hogy elvész az az ország, ahol nincs meg a tiszta erkölcs. Aztán nagyon sok itt a cigány. Ezek nemigen járnak templomba.

37