Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

vezető felesége, a Lakos-család: egy agrármérnök háztartást vezető felesége és gimnazista fiuk, egy 23 éves gépkocsielőadó lány, egy 54 éves, nyolc általánost végzett, szakképzetlen konyhai dolgozó és 20 éves cukrász lánya, egy 28 éves, főiskolát végzett művezető. Ők valamennyien katolikusok. Egy református is van közöttük, egy 83 éves nyugdíjas tsz-elnök. A közös nevezőjük a „vallásos”, vagy még inkább a „temp- lombajáró” lehetne.

Első témánk a sors volt: mi határozza meg, beleszólhatunk-e. Erősen különböznek a vélemények: a cukrászlány és édesanyja úgy gondolják, sorsukba nem szólhatnak bele. Lakosék és az agrármérnök ellenkező véleményen van: úgy érzik, nagymértékben urai lehetnek sorsuknak. A többiek az „is-is” — álláspont különböző változatait képviselik. Elégedettek-e sorsukkal — kérdeztem őket. Csupán a konyhán dolgozó asszony mutatkozott teljesen elégedettnek, az ellenkező végletet egyikük sem képviselte. A Lakos-család és a gépkocsielőadó jobbára elégedett volt sorsának alakulásával, a többiek válaszaira az „igen is, nem is” volt jellemző. Arra a kérdésre, hogy van-e életcéljuk, a kádárné kivételével valamennyien határozott igennel válaszoltak, ő azt mondta, hogy fiatal korában volt, „most már egyre kevésbé”.

A következő életcél-választékot kínáltam beszélgetőtársaimnak: mások irányítása, anyagi biztonság, barátok szerzése, hasznos munka, társadalmi elismerés, érdekeim felismerése, hasznos társadalmi kapcsolatok, segítség barátaimnak, mások érdekeinek szem előtt tartása, lelki nyugalom, meggyőződésem követése mindenáron, meggyőződésemnek a lehetőségekhez való igazítása. Eléggé egyöntetűen a lelki nyugalom került az első és a mások irányítása az utolsó helyre. A második helyre a barátok segítése került, jóval előbbre, mint a mások érdekeinek szem előtt tartása, amiből arra is lehet következtetni, hogy a felebaráti szeretet a felebarátok tágabb körében már nem oly erős, mint a „mieink” körében. Kiderült, egyeseknél a barátok egészen kis kört jelent, korántsem a felebarátokat. A hasznos társadalmi kapcsolatokat ugyanolyan fontosnak ítélték ebben a társaságban mint a barátok szerzését, a társadalmi elismerést pedig éppoly fontosnak, mint a meggyőződésük követését.

Arra a kérdésre, hogy származik-e abból valamiféle előnyük, hogy vallásosak, ketten, a cukrászlány és édesanyja — akik úgy érezték, sorsukba nincsen semmi beleszólásuk — válaszoltak csak nemmel. Akik igennel, elsősorban a lelki nyugalomra, az örök életre és a jó lelki közérzetre hivatkoztak. Az ellenpróba — Származik-e abból hátránya, ha vallásos — másféle képet mutatott. Öten válaszoltak igennel, hatan nemmel, egyikük „is—is”-sel. A körzeti orvos szerint társadalmi hátrányokkal járhat. A cukrászlány és édesanyja úgy tapasztalta, a vallásos embert lenézik, kinevetik és maradinak tartják. A Lakos-család eléggé egyöntetűen azt állítja, hogy csak „azt furkálják, aki lopva jár”, a nyugdíjas pedagógus házaspár pedig úgy véli, csak a bigottak érezhetik magukat kellemetlenül Nagyhajtáson.

Kivétel nélkül mindannyian egyetértettek azzal, hogy ahol csökken a vallásosság, ott romlik az erkölcs, és azzal is, hogy a nagy tudósok többsége vallásos. A cukrászlány kivételével valamennyien úgy gondolják, hogy a vallásnak központi szerepe volt az európai kultúra fejlődésében, valamint abban, hogy a vallásra minden társadalomnak szüksége van vagy volna. A Lakos-család és a főiskolát végzett művezető kivételével mindenki egyetért azzal is, hogy vallás nélkül az élet értelmetlen, céltalan. Azzal, hogy a vallás teszi az embert emberré, már csak a nyugdíjas tsz-elnök ért egyet, öten csak részben. Csak a nyugdíjas pedagógus házaspár értett egyet azzal, hogy elsősorban annak kell a vallás, akinek az érzelmek a fontosak.

Ami az egyházat illeti, mindannyian egyetértenek azzal, hogy az egyház vallásos emberek közössége, és az idős pedagógus házaspár kivételével azzal is, hogy isteni alapítású intézmény. (Meghökkentő a már öt-tíz éve nyugdíjas pedagógus házaspár óvatossága!)

35