Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

az rejtély. Ráadásul az egyik atya még kormost is szokott adni”, — számol be az egyik fiatal tanár. Az egyik népművelő a hitoktatókat jobb pedagógusoknak tartja a nagyhajtási iskola tanárainál. „Nézze meg a könyveiket, mind saláta, de a hittankönyv be van kötve. Nem csak azért, hogy ne lássák. Végtelenül tisztelem, amit Márton atya csinál” — jelenti ki Perneczky tanár úr, aki azzal botránkoztatja meg a tantestületet, hogy a „hitoktató kollégát” tegezi. Bálint tanárnő nagyon kíváncsi, mi történik a hittanórákon, de azokat engedély nélkül csak az igazgató látogathatja. Igaz, egyiküknek sem jutott még eszébe engedélyt kérni. Kíváncsi lenne a hittankönyvekre is. Megkérdezem, mi akadálya, hogy kölcsönkérje tanítványaitól. „Tényleg!” — kiált fel, majd magyarázkodik: maga sem érti, miért nem tette eddig.

Dénes atyát már a folyosón nagy ovációval fogadják, utóbb kiderül, nemcsak a hit- tanos gyerekek. Ez a hittanóra egy harmadikos—negyedikes hittanos csoportban (vagy negyvenen lehetnek) éppen nőnapra esik. Ima és a gyerekek között is népszerű „Jenő-dal” (Sillye Jenő országszerte ismert popdalai közül, melynek kottái és szövegei a Napfény-dalok című Ecclesia-kiadványban is megtalálhatók) után a nők, vagyis a lányok köszöntése következik. A fiúk az „első számú nő”, Mária képével ajándékozzák meg a lányokat, és egy Vivaldi-dallamra köszöntőt is énekelnek. Nagyböjt van: a hittanóra témája a szenvedéstörténet. Diaképek elevenítik meg a fontos eseményeket. Leginkább Júdás hozza őket izgalomba, az „elrosszult” pénztáros, az áruló. „Amikor Júdás már lógott a fán, ugye az utolsó pillanatban bocsánatot kért Jézustól?”, „Voltak-e kisgyerekek is azok között, akik csúfolták Jézust?”, „Mit gondoltak azok a tudós írók, amikor feltámadt?” Ilyen és hasonló kérdésekkel bombázzák a gyerekek Dénes atyát, aki alig győzi őket meghallgatni és megválaszolni. A gyerekek igencsak szárnyaló kérdéseihez képest Dénes atya válaszai meglehetősen földközeliek: „Jézus a verekedő gyerekekért vállalta az ostorozást”, „A napköziben kedves légy”, „Örülök, hogy senkitől sem hallottam azt, hogy ha a Dénes atya elmegy, többé nem jövök hittanra”. Dénes atyának ez ugyanis utolsó előtti hittanórája volt ebben az osztályban. Plébánosnak nevezték ki egy borsodi faluba.

A hetedikeseknél már búcsú-hittanórát tart. „Végrendelkezik.” Figyelmezteti őket, hogy Istennek szép terve van velük. Óva inti őket, el ne kapja őket a tömeg- hisztéria: a mások is így csinálják bűvölete. Összefoglalja a keresztény tanítás lényegét, a jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a gyűlölet közötti választások fontosságát. „Akkor valósítjátok meg Isten tervét, ha a jelenben tudtok élni”, mondja nekik. Ezután szüléikért, testvéreikért, a tanítókért, a barátokért imádkoznak. A barátokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy „a serdülőkor legnehezebb problémája a magányosság, a senki nem ért meg érzése, amit a keresztény ember az Isten mindig megért érzésével ellensúlyozhat”. Végezetül a hazáért imádkoznak. Ehhez azt fűzi hozzá Dénes atya, hogy a szocialista országok között Magyarországon van a legnagyobb vallásszabadság. Arra kéri még őket, tervezzék meg napjaikat, és imádkoznak Páli Szent Vincével eképpen: „Uram, mit tennél helyettem?” Ezután a búcsú-szertartás utolsó mozzanata következik, a személyes búcsú külön-külön mindenkitől: szentpáli kézrá- tétellel és magyaros kézszorításssal. Az ajándék-szentképen a következő szöveg emlékezteti tanítványait Dénes atyára: „A szeretet annyit jelent, hogy nem vagyok egyedül. Egyik kezemet az Úristen fogja, a másikkal én fogom embertársaim kezét.” — Nagai Pál gondolata, aki Nagaszaki áldozatainak orvosa volt, magyarázza Dénes atya.

* * *

Hitek és értékek: a templombajárók. A beszélgetésben tizenketten vettek részt: egy 45 éves körzeti orvos, egy nyugdíjas pedagógus házaspár, egy kádármester háztartást

34