Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából
tök. Roppant nehezen tudja megértetni híveivel, hogy a pénteki böjtöt jócselekedetekkel is meg lehet tartani. Márton atyát a bűnbánat minőségéről faggatom. Három egyenlő csoportra osztja a gyónókat: akik csak családtagjaik unszolására mennek el, akik gépiesen végzik, és akik komolyan veszik. Mindhárom csoport igen vegyes társadalmi összetételű. Megkérdezem, hogy milyen problémákkal keresik fel. „Meglepően sokszor munkahelyi problémákkal. Ilyenkor lehetőségeket vázolok fel, dönteni nekik kell. Gyakori probléma a házasság, a család. Aztán különféle lélektani kérdések, legtöbbször veszekedések megoldása. Orvosi kérdésekkel is tisztában kell lennem, például a tabletták ügyében. Orvos barátommal rendszeresen konzultálok”. Ha nem is látják oly rózsaszínben, mint Mihajlik néni, de jó néhányan úgy érzik, hogy a vallásosság hatása a vallásos emberek hétköznapjaiban is megmutatkozik. Igazvölgyi tiszteletes a lelki egyensúlyt és a tisztaságot érzi hívei megkülönböztető jegyének, a „ne szóval szeressetek, hanem valósággal és élettel” elv megvalósítását. Nyáry Béla állatorvos a belső békében és a megnyugvásban látja a parancsolatok megtartásának kézzelfogható eredményét. Varga tanár úr úgy érzi, „több a tisztelettudó gyerek a hittanosok között, és ami fontos, nem valami szolgai tiszteletadás jellemzi őket. Egy nyolcadikosom, akit már felvettek a piaristákhoz, lezserül odaszól nekem a folyosón, hogy ő saját örömére megtanulta a Nem tudhatom-ot, és felmondaná nekem. Ezek a nagy pillanatok”. Orsós László egyháztanácsi tag bizonyos abban, hogy hasonló kezd lenni a magyar egyház helyzete is az ősegyházéhoz: „Eltűntek a tömegek, ami nem is baj, mert így közösségibb lett az egyház.” A nagyhajtásiak jelentős része is jellemző módon a papokat azonosítja az egyházzal, akik szerintük vezetik vagy uralják őket, akik különböző minőségű szolgáltatásokat nyújtanak nekik, így aztán nem csoda, hogy baj van identitásukkal, különösen akkor, ha változnak papjaik. (Márpedig — a plébános kivételével — igencsak változtak.) Jó! jellemzi a hívek legalább egyenegyed részének az érzéseit Konzi néninek, a „konzervatív ellenzék” egyik oszlopának meglehetősen sommás véleménye. Szerinte „nagyon hiányzik Keglevics kanonok úr komoly lelki alapvetése. Homoródi apátúr —aki ugyan itt él a faluban, misézik is, de szerepet már nem visz — szintén sokat tett a lelki élet folyamatosságának fenntartásáért. Akkor ugyan nem voltak kisközösségek, de virágzott a hittan. Ő éjjel-nappal az irodában ült, mindig meg lehetett találni. Neki az volt az elve: minden kérdésre nemet mondani, akinek fontos, az majd kiharcolja. Velem is sok harcot megharcoltatott. A mostani esperes-plébános, Borbándi atya legszívesebben diaképeit és filmjeit bütyköli, meg olyasmiről beszél egyszerű embereknek — teljesen feleslegesen —, hogy a lélekkel együtt a test is feltámad. Állítom, hogy a papok teszik tönkre a vallásosságot, mert tettek helyett problémázgatnak, adminisztrálnak. A mostani papok magukra haragították az öregeket, például azzal, hogy lecserélték az egész egyházi testületet”. A korábbi egyháztestület — elnöke kivételével — inkább ellenzéke mint támogatója volt a „modernkedő” Bordándi atya elképzelésének, főleg a parókia újjáépítése ellen tiltakoztak, még fel is jelentették plébánosukat az egyházi feletteseknél. Az agrármérnök és az állatorvos hihetetlen teherbírású embernek ismeri a plébánost, aki maga tervezte az új parókiát, részt vett az építkezésben, maga végezte a villanyszerelést. „Modernizálta a templomot. A szószéket kidobatta, most lentről, közülünk beszél. Lehet, hogy nem tudja úgy megfogni az embereket, úgy szuggerálni, mint elődje, az apátplébános tette, de nekem ez a hang jobban tetszik, mert emberibb" — jellemzi plébánosát Nyáry Béla állatorvos. „Hobbyként filmmel, fotóval foglalkozik, a lelkigyakorlaton is vetít, de vezérfonala a hit, e köré csavarja a dolgokat” — tanúskodik lelkipásztora mellett az egyháztanács feje. 32