Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Fehér Ágnes: Házasság és család egy mai szabadegyházi közösségben
FEHÉR ÁGNES HÁZASSÁG ÉS CSALÁD EGY MAI SZABADEGYHÁZI KÖZÖSSÉGBEN Jelen tanulmányunk azokat a kutatási eredményeinket összegezi, melyeket egy Debrecenben napjainkban működő szabadegyházi közösség tagjainak körében végeztünk. Szempontunk volt annak felmérése, hogy a vallásos közösség tagjai milyen elvek, normák szerint kötnek házasságot, és családi mintájuk milyen speciális jellemző vonásokat tükröz, milyen közösségi elvárásoknak felel meg? Felmérést, illetve konkrét anyaggyűjtést 1981-től 1983-ig folytattunk a kiválasztott csoportban. A statisztikai adatokat 1983 októberében zártuk le (meg kell jegyezni, hogy statisztikai adataink sok esetben csak hozzávetőlegesek lehettek, ugyanis az általunk vizsgált szabadegyházi közösség semmiféle nyilvántartást, statisztikát nem vezet tagjairól). A gyülekezet történetét pontosan az 1960-as évek elejétől kezdve tudtuk követni. Ekkor a vallási közösség kb. 80 tagot számlált. (Családtagokkal, szimpatizánsokkal együtt a gyülekezeti alkalmak során olykor 100 fő is látogatta a csoportot.) Pontos statisztikai adatokat erre vonatkozóan sem állt módunkban szerezni. Az 1966-os év volt az a kritikus időpont, amikor komoly személyi ellentétek támadtak a vezetésben, illetve a tagság körében. Ezt tükrözi az a tény is, hogy a vallási csoport 1966-tól új nevet vett fel. Az anarchikus állapotokat azonban ez a lépés sem oldotta meg. így 1967-ben egy 8 főből álló kisebb csoport kivált a gyülekezetből és ismét felvették a korábbi elnevezésüket. (Az 1960-as évek végére létszámuk kb. 30 főre emelkedett.) A két vallási közösség a továbbiakban egymástól teljesen függetlenül, külön hivatalos elnevezés alatt működött, annál is inkább, mivel a levált vallási csoport vallásgyakorlatának formája is megváltozott — karizmatikus színezetet kapott. Mint már említettük, a gyülekezet jelenlegi stabil létszámát megállapítani igen nehéz, ugyanis a tagokról semmiféle nyilvántartást nem vezetnek és a résztvevők gyülekezeti státusza is nehezen határozható meg. „Félünk mindattól, ami szervezkedés, vagy emberi hozzáadás. Nálunk a gyülekezetek önállóak, mi csak Istennek tartozunk felelősséggel.” (a gyülekezet vezetőjének nyilatkozata, aki polgári foglalkozású egyén, nem felszentelt pap, megbízását a tagoktól kapja. Funkciója is inkább csak arra korlátozódik, hogy a csoport és a hatóságok közötti hivatalos összeköttetést biztosítsa.) Az úr- vacsorázók, az ún. „kenyértörők” illetve a „bemerített” (megkeresztelt) tagok státusza nem esik egybe, ellentétben más szabadegyházakkal (pl. hetednapos adventisták, baptisták), a közösségben az úrvacsora vételének nem feltétele a szent keresztség. „A bemerítés magasabb fokot jelent nálunk, mint az úrvacsora. Az úrvacsora vételekor én kapok, a bemerítkezésben már adok is. A bemerítés azt jelenti, hogy ne magamnak éljek, hanem Krisztusnak.” (fiatal értelmiségi férti). A felekezetben az úrvacsora vétele számít a tagsági státusznál bizonyos fajta kritériumként, bár ez sem vehető egyértelműen alapul, ahogy a bemerítés sem feltétele a tagsági szerepnek. Nem szerepel követelményként az sem, hogy a tag hivatalosan is szakítson előző vallásfelekezetével, amennyiben korábban valamelyik vallási közösséghez tartozott. 1981-ben kb. 35—40 fő az úrvacsorázók száma, a bemerített tagoké kb. 20 fő. A tagok kb. 25%-a férfi, a női többség más szabadegyházakhoz hasonlóan itt is érvényesül. 58
