Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Adatok a mai fiatalkorú vásárhelyi nők szexuális kultúrájáról

25. A nemi élet gyakorisága változó. Az orvosok szerint a fiatalkorúak az orális fogamzásgátlószerek adta gátlástalanságban, az akaraterő gyengeségében, és az önmegtartóztatás hiányában, már néhány napot sem „bírnak ki” szeretkezés nélkül. A kapcsolatban valamelyik fél előbb-utóbb sürgetőleg lép föl. Adatközlőink ezt a megállapítást tökéletesen alátámasztották. Egy nő jelezte a heti háromszori, tehát másnaponkénti közösülést. Legtöbben a heti 4 alkalmat jelölték meg, de volt olyan, aki mindennap közösül.

Ezen a téren az 1850—1914 közötti, bigottabb paraszti élethez képest lényeges változást találtunk. A mai kor tökéletesen megfelel annak a feudális kori helyzetnek, amikor a bíróságon a leány így válaszolt a gazda nemi teljesítményét firtató kérdésra, hogy „amikor tsak tetzett, közösködött vélem”.

26. Adatközlőinknek egybehangzó volt azon válaszuk, hogy azokon a napokon, amikor nem közösülnek, önkielégítést sem végeznek. Nehezen ellenőrizhető, de hihetőnek tűnő válasz ez. Az orvosok sem tudnak ehhez hozzáadni. Az átlagosan másnaponként végzett közösülés alkalmával annyi felgyűlt feszültség és energia vezetődik le, hogy egy napot ki lehet bírni nemi tevékenység nélkül is.

27. Arra a kérdésre, hogy van-e olyan bizalmas barátnőjük, akivel szoktak kölcsönös nemi kielégítést végezni, adatközlőink mindannyian nemmel feleltek. Hangsúlyozzuk, hogy ebben a kérdésben nem a homoszexualitást akartuk kutatni! Ez csupán másodlagos szempont lett volna, ha egyáltalán előjön. Vidéken, különösen mezőgazdasági lakosság körében a homoszexualitás rendkívül ritka jelenség ma is. A kölcsönös kielégítés itt a szerelmi, tehát mélyebb érzelmi kötődés nélküli, nemi izgaiomkeltésre, játékra, együtt végzett maszturbációra vonatkozott, amely leszbikus kapcsolatok nélkül is terjedőben van, és gyakran az a kényszerhelyzet szüli, hogy nincs megfelelő számú, más nemű szexuális partner. A lányok kölcsönös kielégítése vidéken ma még ritkaság, vagy ide el sem jutott.

Orvosaink viszont elmondották azt, hogy a barátnők egymás között értékelik önmaguk és partnereik nemi tevékenységét, de ezekről a kívülálló személyeknek csak igen ritkán beszélnek, olykor közvetve az orvos szerez róla tudomást. Mindenesetre a lelki kapcsolat megvan a nők kölcsönös, fizikai kielégítéséhez.

28. Egyre inkább megszűnőben van a monogámista, „sírig tartó” szexuális hűség. Ennek gyökereit a házasság előtti erkölcsi magatartás változásában lehet keresni. Az előző évszázadokban a nő egyik fő értéke a szüzessége volt, amelyet az esküvőig még a vőlegény is igyekezett megőrizni. A férfiak zöme csak szűz lányt vett feleségül. A rossz hírben álló, illetve megesett lányokat özvegyek, szegények, öregek, a közösségből deviáns magatartásuk miatt kitaszított, vagy kihúzó emberek vették feleségül.

Ez a helyzet sokat változott. Miután a szüzesség veszített az értékéből és a férjhez- menésnek nem föltétele, ezt a fiúk, lányok ki is használják. A fiatalkorúak között egyre gyakoribb a promiszkuitás. Még az 1950-es évek végén az egymással rokonszenvező fiatalok szerelmespárok voltak, akik társaságban is egymáshoz ragaszkodtak. Ma az ilyen párok „együtt járnak”, és társaságban a másik partnerével épp olyan jól szórakoznak, mint a sajátjukkal.

A leányok férjhezmenetelükig több férfival létesítenek szexuális kapcsolatot. Az egyes kapcsolatteremtések közötti idő mindinkább lerövidül. Adatközlőink közül, bevallásuk szerint, néhányan addigi életük folyamán csupán egy férfival létesítettek nemi kapcsolatot. Ezek többnyire a rögtön teherbe eső, éretlen leányok voltak, akik minden tapasztalat nélkül vállalkoztak a nemi aktusra.

A 18 évet megért nők nagyobb része addig 2—4 férfival tartott hosszabb, rcvidebb viszonyt, de olyan is akadt, aki 10 körüli kapcsolatot vallott be. A házasélet során ebből két véglet következik. Az egyik, eltelve a szeretkezések és partnerek sokaságá52