Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Adatok a mai fiatalkorú vásárhelyi nők szexuális kultúrájáról
keleti lányok „szexuális tornája” után érdeklődik. Az akaratlagos hüvelymozgatás elsajátításáról nem tudnak, viszont az egyik orvos már többször is találkozott azzal a „dörzsölt” módszerrel, hogy a fiú közösülés előtt Lidocain kenőccsel bekente penisé- nek makkját, hogy érzéstelenebb legyen. Ez természetesen a hüvelyfal érzékelésére is hatással van, így a közösülésük tovább tart. A „jó szerető” fogalma már a középkori írásos emlékekből ismert. E szerint a gyakorlott pár fél éjszakán keresztül is el tudja nyújtani a szeretkezést. A nők mindig többre értékelték az aktust lassan élvező férfit, mint a — mai slang szóhasználat szerinti — „piff-puff” típusokat. 21. Ugyancsak változatos képet nyújtanak a fiatalok az egy nemi aktuson belüli többszöri kielégülésre adott válaszok alapján. Adatközlőink egy része még nem próbálta. A másik része nem tud róla, vagy próbálkozott ugyan vele, de nem sikerült neki, a harmadik, kisebb csoportja viszont rendszeresen gyakorolja. Orvosaink szerint a legtöbb nő képes erre, és magától is rájön. Akinek pedig nem sikerül, annak nem minden esetben a tudatlanságát jelzi, hiszen szorgalom, gyakorlás, és végül habitus kérdése is. Aki egyszer, de alaposan kielégült, az valószínűleg a további, „elaprózott” érzéki hullámok tetőzését már nem is igényli. 22. Arra a kérdésre, hogy a rendszeres nemi élet során gyakran elérik-e a teljes kielégülést, a fiatal nők kivétel nélkül igennel feleltek, de mint a 20. pont alatt láttuk, a helyzet közel sem ilyen kedvező. Az egyik gyakorló orvosunk elmondotta, hogy betegei közül 20-ból 1—2 fő jelentkezik kielégületlenségi panasszal. Az emberiség történelmében a kielégülés gondja nem is évszázados, hanem évezredes múltra tekint vissza. 23. A kielégülés után — mind az adatközlők, mind az orvosok szerint — a legtöbb fiatal pár végez utójátékot. 24. A fiatalkorú adatközlők és az orvosok között a legnagyobb ellentét a szexuális higiéné megítélésében mutatkozott. Arra a kérdésre, hogy közösülés után szoktak-e tisztálkodni, kivétel nélkül igennel feleltek, a kép azonban korántsem ilyen kedvező. A szexuális higiéné az utóbbi években nem javult, hanem romlott. Ezen természetesen nem csupán a közösülés utáni tisztálkodást, hanem a nemi szervek általános tisztántartását is értjük. Onkológus szakorvosunk elmondja, hogy a nemi betegségek terjedőben vannak, és a rendelésén megforduló nők közül minden ötödiknek triho- monas vaginalis fertőzése van. (Ez egyébként teljesen megegyezik az országos adattal, amely szerint a magyar nők 20%-a trihomonassal fertőzött.) A súlyosabb baj ott van, hogy a fertőzöttek 80%-a már úgy hozzászokott ehhez a betegséghez, a vele járó bűzös, habos folyáshoz, viszkető genitáléjához, az összeragadt fanszőrzetéhez, hogy ezt az állapotot természetesnek tartván, magát panaszmentesnek mondja. Ezért kezelésre nem jár, vagy ha gyógyíttatja is magát, a férjét, partnerét nem kezelteti. Nem tartják be a legalapvetőbb egyéni higiénét, a kézmosást sem, így magukat rendszeresen újrafertőzik. A nőgyógyászati beavatkozásokat, vizsgálatokat előkészítő asszisztencia elmondása szerint mind gyakoribb, hogy a jól öltözött, műveltnek tűnő nőt is, mielőtt a vizsgálatra sor kerül, ki kell küldeni a fürdőszobába mosakodni. A menstruáció alatt a fiatal lányok egy része nem tisztálkodik rendszeresen. A vérzés alatt közösülést folytatnak. Ez részben az igénytelenségükből ered. Mindegy, hogy milyen állapotban vannak, csak élvezetet szerezhessenek. A másik részük tudatosan végzi, arra számítva, hogy ebben a biológiai szakaszban a nő ke/ésbé esik teherba, ezért nem kell védekeznie. Mindehhez hozzájárul még az is, hogy az alsó ruháikat ritkán cserélik, nem gondozzák. Ahhoz, hogy ez az állapot kialakulhatott és tartósan fennmaradhatott egy-egy fiatalnál, a szexuális partnerek igénytelensége is hozzájárult. 51
