Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bólya Péter: C-dúr, fisz-moll: regényrészlet

Megfordult, rámnézett... Idegen női arc. Sose láttam; ő se engem.

— Bocsánat — nyögtem.

Büszkén továbbindult (miután, ím, bebizonyosodtt, hogy ő az, aki, és nem más). Azonos ruha, hasonmás szőke konty, még a feneke is hasonló, sőt a szatyra is, a fene egye meg, talán még a kisdinnye is ugyanolyan?! Az lapul a cekker mélyén? S egy álarc: Elviráé?... „Furcsa nap lesz”, gondoltam, „ma senki nem az, akinek látszik... Én sem. Vágyteli kan, aki félórán át követ egy idegen nőt. .

— Laci! — szólt a hang.

Megfordultam . . . Elvira.

— Megismer? — mondta.

Meleg, puha kezét kezembe tévé.

— Megismer?

— Magára gondoltam egész reggel. A piacon. Kisdinnyét vett, savanyút.

— Szeretem — nevetett.

— Engem? — (Humor.)

— A dinnyét, maga bolond. Hol jár errefelé?

— Egy réztáblát keresek a kapu alatt. Ä la Cronin.

— Kiét?

— Az önét, szívem.

— Nocsak. És miért?

— Azt még nem tudom. Tudja, Elvira.. .

— Nem hívott fel. Ezt mivel indokolja? Mit hoz fel mentségére? —■ (Mosoly, szőke.)

— Én ...

— Csak nem megint elájult?

— Á, nem. Ittam, meg dolgoztam, meg mindenféle ... — („Főleg: Erzsi.”)

— Feljön? Ott lakom, látja, abban a piros házban. Lift van. — (Kedves volt és természetes; egészen más, mint „köpenyben.”) — Nos?...

— Menjünk, Elvira.

Fel a hűvös lépcsőházban (II. em. 5.) Az ajtón: alumínium névtábla (nem réz-!, oh, Szent Cronin, hol vagy?)

Hűvös-homályos, dúsan berendezett lak. Néhol régies, néhol modern: rokokó garnitúra plusz varia bútor. Elegyes berendezés (tán Elvira is az?, keverve benne a vidám, kedves lány [most ilyen!] s a konok, feszes, steril orvosnő?) Könyvespolc, termetes: teli és még túl- is, roskad a fóliánsok alatt. Pamlag: süppedő, fiimi. Álló- lámpa. Antik szekreter: benne a titkok (secrets): E. levelei, amelyeket kapott, meg amelyeket elküldött, de visszajöttek: „Címzett ismeretlen.” — Vastag, veres függönyök az ablakokon; félrehúzni őket nem kívánatos: az udvaron a balhé honol. — Feszület. Ezüst kereszt a falon. Szól a zsolozsma. És Elvira is: — Iszik valamit?

— Sitio — mondtam.

— Kérem? — E. értetlen.

— Szomjaztam. így szólt Jézus.

— Konyak, likőr?

— Maga hívő?

— Én? Nem. Illetve ... Igen. Hiszek abban, hogy az történik, amit én akarok.

— Nevetséges.

— Igen? — szólt sértetten.

— Akarta, hogy találkozzunk?

19