Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - DOKUMENTUM - Kivirágzik a zelnicemeggyfa: levelek Vera Inbernek: Magocs László fordítása
lenszk környékén harcoltak, s maguk is ott születtek, a környező falvakban, nagy figyelemmel hallgatják. Meglehet, hogy naivnak tűnik, de egy harcos az egységemből egyszer azt kérdezte a politikai tiszttől, hogy él-e még Tyorkin, és hol tartózkodik. A tiszt azt válaszolta, hogy Tyorkint megölték. A harcos eljött hozzám, és felolvastam neki azt a fejezetet, amelyben Tyorkin és a partizánok találkozásáról van szó (lehetséges, hogy van folytatása is. ám én még nem olvastam). A harcos arra a meggyőződésre jutott, hogy Tyorkin valóban létezik, s lehetséges, hogy most az ő szülőfalujában tartózkodik. Nem vettem bátorságot, hogy megingassam e hitében. Később az Ön művét — úgy tűnik a LENINGRAD FIATAL- JAl-t, mely a ,,25 éves Október” kötetben jelent meg, felolvastam harcosainknak a tűzvonal- ban levő lövészárokban, s a felolvasást néha a „Harchoz,” parancs szakította félbe, s mi tüzet nyitottunk. (...). Egyetértek Hja Ehrenburggal is abban, hogy az (új) HÁBORÚ ÉS BÉKÉ-t meg fogják írni, amikor annak eljön az ideje. Olvastuk Vanda Vasziljevszkaja SZIVÁRVÁNY-át is, és K. Szimonov elbeszéléseit, s az újságban az Ön Leningrádról és hős védőiről írt verseit. Igaz, hogy itt pihenésre nincs idő, mégis, mindig szakítunk egy pillanatnyi szünetet, hogy elolvassunk egy jó verset vagy elbeszélést, így jutunk erkölcsi felüdüléshez. Több jó alkotást írjanak a fronton harcolóknak, író elvtársak! Több igazságot, érzelmet fejezzenek ki bennük! Éljen a győzelmün«! Parancsnoki üdvözlettel Zimborszkij hadnagy. 1 A Nagy Honvédő Háború irodalmával foglalkozó alkotói ülésszak a SZU írószövetségében került megrendezésre 1943. március 24—29. között. Az ülésszakról a beszámoló az IRODALOM ÉS MŰVÉSZET (Lityeratura i iszkussztvo) 1943. március 27-i és április 3, 10, és 17-i számaiban jelentek meg. 2 Sz. Kirszánov FOMA SZMISZLOV ÖRÖKÜL HAGYOTT SZAVAI alkotást a Vörös Hadsereg Politikai Főparancsnoksága a szerző aláírása nélkül jelentette meg. (Kirszánov Sz. Válogatott művei, Moszkva, 1984.) III. Tisztelt Vera Mihájlovna! 1944. május 25. Levelét rég megkaptam, ám a harci állapot nem tette lehetővé eddig, hogy ismét írjak, s megköszönhessem levelét. Boldoggá tettek az Ön sorai, még több energiát és erőt adtak, és válaszának köszönhetően még sokáig egészen ünnepi volt a hangulatom. Barátnőm, aki a hátországban él, csodálkozását fejezte ki: hogy van arra lehetőségem, hogy a front körülményei mellett figyelemmel tudom követni az Ön munkásságát. Én a következőképpen válaszoltam: ,,Aki keres, az mindig talál!” Ám az utóbbi időben nem találkoztam a sajtóban a — Vera Inber — ismerős aláírással ellátott flekkekkel, és szomorú maradtam, mert bizonyosra veszem, hogy Ön publikált, többek között a PRAVDÁ-ban megjelent az Ön TARASZ'-a, amelyről én csupán hallottam ,de nem tudtam elolvasni, mert nem sikerült megszereznem az újságot. A harmadik zelnicemeggyes háborús tavaszt éljük. Különösen jól emlékszem az első zel- nicemeggyes háborús tavaszra, az 1942-ire, Gajtolovo alatt, Mgi-től keletre, amikor minden új volt, minden élénken, élesen ütközött a szembe. A sűrűn ásott, friss fekete lövészgödrök között a szélben a lövedékek robbanása mellett a tündöklő napsütésnél hajlongott a fehér virágba öltözött zelnicemeggyfa. Úgy tűnt, hogy semmi keresnivalója sincs ennek a fiatal, gyöngéd és tiszta lénynek a háború poklában, ám ő csak állt, virágba borulva, a mi akkori nehéz hadiállapotunk, a közelben becsapódó lövedékek, aknák ellenére, kecsesen, mosolygósán, dacosan. Megingathatatlan életörömet árasztó látványt nyújtott, s ezt súgta: Bennünket nem lehet legyőzni", — miközben bizonyos magabiztosságot éreztem, s erőt az akkori nehéz körülmények pillanataiban. Ma ismét látok zel nice meggyet, csak más harci körülmények között, Nyugathoz közelebb, nem érte találat, úgy tűnik, hogy idősebb az előzőnél, bizonyos bölcsességet áraszt, amelyet a háború alatt „ivott” magába (...). Szívesen küldenék Önnek egy csokrot az 1942. évi fiatal háborús zelnicemeggy, vagy a háború harmadik évének meggyfavirágából, ám a csokor nem bírná ki a nagy távolságot. Sikereket kívánok az alkotásban és egészséget! A had(sereg) f(ő) h(adnagya), Anaskin. 1 1 V. Inber TARASZ c. verse a PRAVDÁ-ban jelent meg 1944. május 1-én. 74
