Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Zalán Tibor: Pre-onirikus meditáció: vers
Milyen gyámoltalan és kicsi az ember repülő húz el fölöttem és szívem elszorul mert megnyílni látom fönt az egeket az Isten villám helyett tündöklő bombákat dobál megnyílni látom lent a földet és Isten vérrel árasztja el körül a tájat mennyire kéne indulnom — tudom — mennyire szemébe nézni minden komor férfinak s megfogni minden asszony meleg viselős kezét és lányok kemény húsába vájni a körmömet magjaim szétszórni vérző templomukban de kancanyihorászás és eloltott fényű barátságok teremnek csak itt és unalmukban a szív lasszójával játszó dévaj asszonyok Alszanak igen mind alszik most mind darázs lüktető potroha fejük alatt a párna Felsírnak és cukrot dug szájukba az éj ölük remegését sóhajtásig simogatja a sötét itt vannak mind valahol lehelletük érzem kezemen s mellemre várakozásuk szomorú ezüstje pereg Itt vannak mind hiszen én ébren vagyok pontosan érzem az űrben a helyem látom a sötét mögött kinyíló ablakokat a párkány mögül kihajló lány könnyű kezét amint gyöngyöt szór szét az ég tűnődő útjain és látom az űr finom porát homlokodra szállni guruló holdat nyel el épp márványkút köldöke s a szeme egyszerre megtelik ezüsttel Szelíd vagyok pedig nincs kinek elbeszélnem az életem s az életen túl elmondani a halált is ki lány és asszony s a legrégibb legbölcsebb barát nincs kinek ölébe leejtenem fejem nemtelenül mint az éj csak hogy húsa ringásában kialudjanak homlokomban a bolygó parazsak : ébredj és nézz szét — a távoli villanyok fénye egy-egy lélek vagy elkószált csillag talán vedd ki a poharat elnehezült remegő kezemből el kell hinnem még delirium nélkül is enyém az álom számat nem hagyta el az ifjúság ragadozó íze s nyálamban sem a romlás keserű nedvei keringnek Hinnem kell: Pár lépés elvezet még az ágyamig s ha lehunyom a szemem nem magamat látom fegyenc-kopaszon kifagyott tekintettel derékig meztelenné szégyenítve Már megértheted félek elaludni ijeszt hogy föl a nemlétben ébredek s a sötét madarak szárnyukkal ráütnek ablakomra halottat éreznek lent csöndemben az embertalpú kutyák 22
