Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Homok és beton: egy magyar város négy évtizede: [Kecskemét]

ségkutató, valamint a szőlőnemesítő intézetnek már régi múltja van. A város határában működik mindegyik, ott, ahol leginkább mód van arra, hogy a szellem „anyagi erővé” váljék. A Magyar Tudományos Akadémia egy földrajzi kutatócsoportot telepített a városba. Mindezeken kívül Kecskemétnek három főiskolája, vagy azzal egyenrangú felsőfokú oktatási intézménye is van.

Akadt időszak a közelmúltban, amikor még írók is menedékre találtak a város falai között.

* * *

Manapság is felkapja még a szél a homokot, s viszi a város felé. Olykor a Széchenyi- város felett is homokfelhők keringenek, finom por alakjában rakódnak le a beton rései között. Mégsem hiszem, hogy e kettő, a homok és a beton találkozása terméketlen volna . ..

Valamire minden történelem tanít, így a kecskeméti is. Ha zord az idő, egy csőszkunyhóban is át kell tudni vészelni, a kedvezőbb történelmi széljárást pedig nem árt befogni a haladás vitorláiba.

Négy évtized óta az utóbbira ad példát Kecskemét.

Sajátosan magyar városfejlődési modellt szolgáltat? Meglehet. De erre adott már vigasztaló példát a két világháború között is. A népi írók gyakran és szívesen ellátogattak Kecskemétre, felüdülést keresvén és találván a homoki szorgalom teljesítményei és eredményei láttán. Közöttük az egyik legjelentősebb, Németh László, ki egyetemes érvényűt alkotott szépprózában, drámában és esszében egyaránt, Kecskeméttel való találkozását így fogalmazta meg: ,,. . . amit Kecskeméten láttam, szerepet kapott gondolkodásomban . . .Kecskemét a diadalmas belterjesség, a homokból tüzes és illatos minőséget csikaró munka és lelemény jelképe lett szememben. . . Amikor Kertmagyarország eszméjét s nevét a magyar gondolkodásba belévetettem, voltaképp Magyarország elkecskemétiesítésére gondoltam.”

Jó lelkiismerettel ma sem gondolhatnak mást azok, akik e tájon élnek és dolgoznak, akár a homok, akár a beton, avagy mindkettő ölelésében.