Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Homok és beton: egy magyar város négy évtizede: [Kecskemét]

rom csinosabb főtéri épületet nem számítva, ámulatra és bámészkodásra leginkább a tornyok együttese adott alkalmat. Az, hogy a templomtornyok csoportja viszonylag a központban összpontosult, messziről is jellegzetessé tették, talán varázsolták is a városkép sziluettjét.

A háznak, ahol laktam, szintén csak a homlokzata árult el valamit abból, hogy lakói egykor jobb napokat látott emberek voltak. Szállásadóm, egy fizikailag is, szellemileg is szánalmas öregasszony, maga is egy ántivilágbeli rangos, városi tisztviselő özvegye volt; elme- és idegállapotát az 1950 körüli meghurcoltatások viselhették meg. A szobában, melyet kiadott, többnyire másod-, de leginkább harmadmagammal voltam albérlő. Nyáron, amikor a konzervgyári szezon megkezdődött, a konyhát is a környékbeli falvakból beözönlött lányok foglalták el, s a lakásnak ez a helyisége egyúttal a fürdőszoba funkcióját is betöltötte, naponta teremtve így a vígjátéki helyzetek sorát.

Belülről így nézett ki a tisztes polgárház. Sőt, még ígyebbül ... Szállásadóm lakását a kapualjból oldalt, üvegezett verandán át lehetett megközelíteni — másik oldalt egy hasonló minőségű lakásnak nyílt a bejárata —, s micsoda fényűzés volt ez az udvarbeli állapotokhoz képest! Az udvar ugyanis teljesen körbe volt építve, valamikor talán istállók vagy más melléképületek funkcióját töltötték be, de ottlétemkor lakott bennük összesen vagy nyolc—tíz család, mindegyik egy-egy sufniban, ám mégis egymás he- gyén-hátán. A közbül maradó szűk térség, a voltaképpeni udvar földjét lépkedő téglák sorai szabdalták kisebb szeletekre, s a sártengeren csak bizonytalanul átívelő járdács- kák a térségnek csaknem a központjában találkoztak ott, ahol a kollektív budi helyezkedett el, s amelynek fülkéi csaknem mindig foglaltak voltak. A minden irányban kifeszített madzagokon fehérneműk száradtak, teljes díszletét adhatták volna így egy neorealista filmnek. Más képzettársításra akkor még nem volt alkalmam; a nyugati szociológiai irodalomból ismert slum fogalmával csak évekkel később találkoztam.

Ez a slum-béli állapot és miliő, mely körülvette első kecskeméti szállásomat, oly mértékben általános volt, hogy a föntebb részletezett kép udvarról-udvarra ismétlődött, s így voltaképp elözönlötte a több szakaszból álló körút és a városközpont közötti lakóövezetet. (Fenn is maradt még hosszú időn át. . .) Javában zajlott a termelő- szövetkezetek létrehozása, melyeket akkor is, később is hivatalosan úgy neveztek, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s e fogalom végül is fedte a tartalmat, ám friss következménye mindenképp az volt, hogy aki tehette, mozdult be a városba, mindegy, milyen körülmények közé, hagyván sorsára a veszendőnek ítélt falut. Állandó téma volt ez munkahelyemen is; kollégáim tudni vélték, hogy az állam öli bele a falvakba a rengeteg pénzt, építi az új iskolákat, kultúrpalotákat, s a falusiak mindezek helyett mégis a városi tömegnyomor után ácsingóznak.

A város polgárává abban a kritikus pillanatban váltam, amikor a hirtelen felduzzadó népesség már-már szétvetni készült a meglevő szűkös falakat. Akkor még nem foglalkoztatott a város történelme, de bizonyos alapismeretek akarva-akaratlanul utolértek, s így tudtam, hogy századokkal korábban már lejátszódott egy hasonló jelenség. Igen, a török hódoltság alatt... A mezővárosok szultáni oltalom alá kerültek, s falaik között a védtelenné vált falvak százainak lakói kerestek és találtak menedéket. Az idő tájt a magukra hagyott falvak bizony el is pusztultak; az apró, vert falú, nádtetős házak néhány év alatt tökéletesen „visszaépültek” a természetbe; a szántóföldek helyén újból úrrá lett a Közép-Ázsiát idéző, végtelen kiterjedésű nomád legelő. Kecskemét határa is, elfoglalván 37 falu határát, így nőtt irdatlan méretűvé, legnagyobb kiterjedésében elérte a 352 ezer holdat. Rangját, s fejlődésének későbbi alapját ekkor teremtette meg a város.

Nézegettem ámulva a török hódoltság korát még közvetlenül idéző három méter magas deszkakerítések és kapuk sorát, melyek hermetikusan rekesztik kívülre a kül42