Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Kerék Imre: Epigrammák: Szajkó: Remekmű: Egy naplopóra: Pletykafészek: Kétszínűség: Vén kappan: Circulus Vitiosus :Novemberi metszet: Éjszaka a hegyen: versek
CIRCULUS VITIOSUS megint a mai napra esedékes abrakadabrák öndicsőüiések tömjénfüst-szalaggal beburkolt félmondatok a szokásos menetrend szerint pontosan időzített mosolyok taktikák mivel mit hogyan ki kivel mikor hol jelentésükből kivetkőztetett szavak száraz magok csörögnek utasítom elrendelem az illetékes isten szemüvege kivillan a személytelenség olimposzi ködfelhői mögül megint dévavárálmok szélmalomharc egy nappal elhalasztva a jövő s holnap megint a holnapi napra esedékes abrakadabrák öndicsőüiések és így tovább NOVEMBERI METSZET Szélbocskor, varjúköpönyeg — garabonciás ördögök futnak a tüskés domb felett. Csontváz kökénybokor zörög. Csillagok csősze: jegenye kémleli az égi határt. Kakofón, démoni zene — ág ropog, vadliba kiált. November. Gőzöl a kihűlt nyúlvacok, iromba farönk. Fűszálárnyékká-keskenyült tücskök sírnak a hold mögött. ÉJSZAKA A HEGYEN Szurokéjszaka. Csillagfény zizeg fenyőgallyak bolyhain átszűrődve. Gyümölcsben a mag: súlyosul a csend. Villog egy láthatatlan madár szeme zöldje. Gyökérbe, kőbe botolva szél indul tétovázva, lassúdon sehonnan valahova. A völgyből idevilágít a város girbegurba utcáira fűzött neonok gyöngysora. Hömpölygő Léthe-hullámaiban vadakat, fákat sodor a sötétség. Indulni kellene haza, s csak állok személytelenné-mosódva, hallgatom az éjszakai rengeteg súlyos szívverését. 40
