Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szilágyi Zoltán: Apokrif dokumentumok Tóth Menyhért röpirataihoz: vers

Előtte festőállvány, elhányt traktornyereg, sámli, egy kopott-nyűtt ecset,

egy ujjatlan savanyúszagú munkászubbony.

Várják megvirradjon.

Éjit.

Már csak a tiszta vonalak érvényesek.

Ül törvényt, gyakorol jogot, hírei magáról hatalmat, alapít körénk birodalmat; megtartó bizonyosságot.

Már csak a tiszta szavak érvényesek.

A kép oly egyszerű, Menyus, hogy írni, szavalni, faragni művelni zenét, már régen kár. —

De könnyű annak kinek rég kész a leltár.

És beverned muszáj az ablakokat is, mert különben a szem nem lát, összekutyult sorsunk gödreiben ki döntse el végre a disputát — aki magának kapar, vagy ki másokért vért okád?

Ha lélekig ér a kacat, a szemét

és a térképeink is oly hiányosak,

fess fölénk kékebb egeket,

hágd át a törvényt: —

mert csak a tiszta színek érvényesek.

III.

fehér fehér ablakok fölemelj mert megfagyok fölemelj mert elesek csak a tiszta sorsok érvényesek

fehér fehér abroszok késed élén fény csorog világítson mibennünk szelj kenyeret mi velünk