Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szilágyi Zoltán: Apokrif dokumentumok Tóth Menyhért röpirataihoz: vers

sokasodunk meghalunk úgy megyünk hogy maradunk lerongylik rólunk minden más: a világ is csak látomás

fehér fehér fehér fehér fehér fehér fehéren jő fehér angyal fehér kézzel fehér karddal

arcán fehér pecséttel írja a törvényt fekete vérrel fekete csöndben fekete éjjel perceink végítéletével

fekete asztalon fekete fegyver: fekete vászon a te neveddel fekete város fekete trónján alkusznak ecseted csonkján

megy a fekete vicinális,

érted minden szó immár banális,

piszkos, véres és hazug

míg két pont közt legrövidebb út a kiút

Egy öregember ül a keserű sámlin.

Koporsókemény éj.

Csönd.

Elfogy, elfogy az utolsó csepp festék.

„MÁR FESTÉKRE SINCS TÖBB PÉNZEM .. ” a Kép

ahogy készül, úgy fogy el lassan a göcsörtös láb

törzs,

fej, máj, szív és az epe

majd végül az ecsetet tartó kéz megmaradt ujjai is.

Festő és képe egy helyen.

Hol? V.

V.

Ml TÓTH MENYHÉRTET KERESSÜK!

KERESSÜK A FESTŐT, AKI MÉG AZ IMÉNT ITT ÜLT MAGUK KÖZÖTT;