Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás - I. rész

zóinak., hogy ott halt meg mellette iksz vagy ipszilon nevű ember, akik közül nem U egy hazaérkezett.

Egyszer negyvenhétben egy levél érkezett apámtól, hogy jön haza. Egy vagy két hét múlva ér Magyarországra. Ettől kezdve aztán anyám éjjel-nappal kint ücsörgött az állomáson, nehogy hamarabb érkezzen, mint írta, és mi lenne, ha pont ő nem várná. Öt évig nem láttuk apámat. Éjszaka jött, már mi aludtunk, felébredtem, amikor Julcsi, a nővérem kinyitotta a konyha ajtaját, mert az olyan kopácsolással történt. A retesznek a feje letörött még a front alatt, és így fejszével kellett kiverni. Mondták is a hetedik szomszédban is: na fekszik a család, na felkelt a család! Én lebújtam a takaró alá, és onnan szemléltem apámat. Kopasz volt és kövér, fénylett a feje, fel volt fújódva. Mindenki arra intette, jaj Pista nehogy sokat egyél, mert sorolták, hogy kik haltak már bele a hirtelen nagy evésbe.

Simon Kálmán ébresztgetett. Ébredj, te csitri, itthon van apád. De én úgy csináltam, mint aki alszik, mint a mormota, szemléltem titokban, barátkoztam a mozdulataival, a hangjával, és latolgattam, tényleg ő az apám, vagy csak egy hadifogoly, aki ide akar költözni hozzánk. Az asztalon még mákoshajtott is díszelgett. Legjobban a menését ismertem fel apámnak, kifele rakta a lábát. Négy-ötéves lehettem, az urasághoz kivitt engem is, és egy hajnalban ment az egész banda herét kaszálni. Harmatos herén mentünk keresztül, és azt mondták az emberek, hadd menjen Pista elől, legalább leveri a harmatot, úgyis olyan harmatverő lába van! Mikor végigment a szobán, ezeket a harmatverő lábakat ismertem fel. Apám olyanná vált, mint egy gyerek. Irigy lett, eldugta az ennivalót, és amikor nem látta senki, hozzáfogott csipogatni a kenyeret, az ajándékkolbászt, a máskoshajtottat szeletelés nélkül harapta. Amikor jóllakott, a szekrénybe eldugta a ruhák alá. Egy óra múlva megint elővette, és evett belőle. Mindig kevesellte azt a lábast, amibe anyu tette fel az ételt, ennyiönknekaz kevés, mondta, nem gondolod julis, főzzél a nagyfazékban, tudod a gyerekek milyen sokat esznek. Pedig nem is a gyerekek ettek sokat, hanem ő. Nem kellett neki tányér, amikor anyám kiszedte a gyerekek ételét, ő maga elébe húzta a fazekat, és abból kanalazott. Sokszor megevett három-négy liter levest is. Anyám egy pár hétig csak a nagyfazékban főzött. Lassan eltelt a szervezete, és ahogy eltelt, úgy szűnt meg az irigység benne, nem féltette a hasát. Egy hónap múlva jobb lett a hangulata, még néha orosz nótát is énekelgetett, hozzáfogott esteienként mesélni, merre járt, hogy esett fogságba, hányszor sebesült meg apróbb szilánkoktól, és hogy az irigység az miért van, mert ha valaki egy szelet kenyérhez jutott, akkor ha nem ette meg, eldugta, mert egymástól ellopták, és négy-öt ember kezén ment át, mire valaki meg bírta enni is, és aki lopott a lágerban egy másik fogolytól és rajta kapták, azt nagyon-nagyon megbüntették. így aztán ha valaki hozzájutott némi ennivalóhoz vagy egy kevés dohányhoz, annak úgy kellett elrejteni, hogy senki ne találja meg. Képesek voltak azért nem aludni egész éjjel, nehogy a feje alól ellopják a kétsodrás dohányt vagy a másnapra őrzött tenyérnyi kenyeret. Amikor kijártak a szovhozba, akkor mindig akadt főznivaló. Ha már egy cukorrépát be bírtak szajrézni a lágerba, sokat ért, azért már dohányt is adtak. Volt olyan, aki a vacsoráját odaadta kétszippantás füstért.

Amint kiderült, apám nagyon beteg, nem tudott dolgozni, négyujjnyi szívnagyobbodás. Egy hónap múlva nagyjából helyrejött, nem teljesen, de elmehetett éjjeliőrnek. Két évig éjjeliőrként dolgozott a téglagyárban. Az emberek mindig megjegyzéseket tettek rá; na nem ízlik a munka, fogoly úr, elszoktál a munkától! Te tartódéi a családod, vagy ők téged, ilyen nagy erős ember létedre nem szégyelled a botot hurcolászni! Igaz, az könnyebb, mint a munka. Te nem építed az országot. Azért, mert megjártad a háborút, ez nem ok, hogy már te nem is dolgozol, zsíroskenyéren akarod a családod felnevelni, nem eleget éheztek, amíg te oda voltál öt évig, majd kicsattansz az egészségtől,

15