Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás - I. rész
mutasd a tenyered, de ki van finomulva, vigyázol, ugye, hogy fel ne törje az éjjeliőrbot,, ha beteg lennél, feküdnél odahaza, mint egy darab fa, de a féldeci jól esik, ugye, amit minden reggel belöksz hazafelé menet a Pató kocsmában, számítsd ki, az mennyire rúg egy hónapban, te csak a borítékot viszed a feleségednek, hát nagyon szerethet, ha még azzal is megelégszik, majd kiadja egyszer az utad, megértenénk ha vagy három családod már dolgozna, úgy legalább lenne, aki eltartson téged is, nem szereted a kemenceport, mi, nehéz a taliga, igaz, egy téglának is már súlya van, hát még száznak, el se bírnád tolni tíz méterre, annyira elkényelmesedtél, mit eltolni, fel se bírnál emelni egy megpakolt taligát, hát ezt tanultad a paradicsomban, mi akarsz lenni, igazgató vagy telepvezető, ahhoz te buta vagy, nézd meg, te, egy munkásembernek elfér az orrában egy féltégia is, nézd meg a tenyerem, még az izzó tégla se süti meg, mert olyan kérges, nem akarsz játszani egy kis seggre verőt, te tízet is üthetsz a kis női tenyereddel, én csak egyet, de azt az egyet te még százesztendős korodban is viselnéd, mert kirepedne a picsád, mint a szűk nadrág, más is megjárta azt az utat, amit te, és nézd meg, nemhogy nyápic ember lett volna belőle, hanem edzett, erős, pedig ő is takarmányrépán élt, és még mindig érezni rajta a lágerszagot, és ő nem olyan sebet kapott, mint te, nézd meg, egy ujját letépett a gránát, téged meg megcsikart a tüskés drót, és ráfogtad, hogy szilánk volt, vagy gondolod, hogy megéltek a kapott földből, majd jön a gazdája vissza, aztán térden állva könyöröghetsz neki, hogy méltóságos úr ezt nem én, hanem a feleségem kapta, és meg fogsz neki esküdni, hogy a következő évben ingyen kaszálod le a heréjét. Ilyen és hasonló dorgálásokat kapott apám. Nézd meg a Gyurkát, ha valaki beteg, akkor ő beteg, és nem áll ki a sorból, pedig már a szerencsétlen vért köp, de úgy van vele, csak akkor megy, ha viszik, állja a sarat. Pedig még csak huszonéves és mégse félti a tyúkszaros életét, mint te. Igaz, Gyurka a következő évben a tüdőkórházban meghalt. Egy kihordó kiesett a sorból, apám beállt kihordónak. Pár hét múlva már két-három- száz téglával is többet kivitt naponta, mint a nagyszájú dorgálója. Belejöttél, Pista, belejöttél — ezt hajtogatta állandóan, nem hiába kipihent ember vagy, de ha te se a seggeden ültél volna, mint én, akkor nem szárnyalnál túl. A következő évben mehettem én is dolgozni. Igaz, munkakönyvét nem adtak, de meg lett oldva a bérem. Úgy dolgoztam, mint apámnak a kisegítője. A község adta a téglagyárnak a lovat, és minden reggel már öt órakor mentem a lóért, hogy hatra bent legyen a téglagyárban, mire az emberek megkezdik a kemencébe a tégla behordását. A szárítószínek egy nagy laposban sorakoztak, ahova fel voltak kazlazva a téglák. Amikor befejeztük a munkát, visszavittem a lovat minden nap. Jött a május elseje, a vállalat mindig vett egy hízót, azt megcsinálták pörköltnek, levesnek és az ott dolgozók ingyen vacsorát kaptak. Amikor befejeződött a munka, a gépházteremben terítettek meg. Volt bor, sör, vacsora után zenészek, és amíg bírták szusszal, ettek-ittak az emberek és táncoltak. Én is mint dolgozó vettem részt a nagy ünnepségi esten, nekem is járt egy fél liter bor, amit ingyen adtak mindenkinek, a nőknek éppúgy, mint a férfiaknak, Hát másnak nemigen adta oda senki a sajátját, még a nők se, így aztán kialakult szépen a hangulat. Mentek a mozgalmi nóták kórusban. Amikor leállt a nyersgyártás, mindenki ment csirkézni meg kazlazni a megszáradt téglát. Voltak szép lányok, fiatalok, akik a nyerstéglát hordták a színekbe első évben tragaccsal. Az a tragacs, így hívták, olyan alakú volt, mint a törekhordó, csak sima deszka a platója, amire a téglavágók hatszor három nyers téglát tettek. Egy nyers tégla közel öt kiló. Bizony a lányoknak dagadt a nyakában az ér, mire negyven-ötven méterre elcipelték. Egész nap ment az ének a téglavágóknál is, meg a lányoknál is, mindenki érezte, hogy még egyetlen téglával is az ország újraépítésében vesz részt. Amikor még lóvezető voltam, ha volt egy kevés időm, én azt a lányok körül töltöttem. Volt, akibe szerelmes lettem, pedig egy szót se váltottunk, csak néztem-néztem, és ha véletlenül 16
