Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - DOKUMENTUM - Füzi László - Kőhegyi Mihály: Németh László levelei Basch Lóránthoz
mel elmegyek sétára, vagy elbeszélgetek itthon is. Ez nem kényszerítő meghívás persze, csak egy lehetőség, szeretném, ha mint ilyen lebegne tudatod peremén. Szeretettel köszönt: Németh László Attila u. 79. 1/4. Keltezetlen, autográf levelezőlap, a lapról hiányzik a postai bélyegző, így datálása nem lehetséges. Mindenképpen Németh László édesapjának, Némath Józsefnek a halála után íródott, mivel Németh László édesanyja ezt követően költözött az Attila u. 79. sz. alatti lakásba. 9. Kedves Barátom, Magda1 holnap megy vissza Pestre s fölhasználom az alkalmat, hogy néhány sort küldjék vele. Nem szívesen levelezek a postán át. Gondolom, van egy sarka a figyelmednek, amelyben meg van a helyem, hát időnként elreferálom, hogy vagyok, mit csinálok. A szovjet regény2 első kötetét már vagy egy hónappal ezelőtt fölküldtem. Eleinte csak pénz kérdés volt a számomra a fordítás: ma már örömet okoz s leköt. Majdnem ugyanaz a helyzet mint Kazinczyék korában. Akkor nem tudtak még, most meg nem lehet már eredetit írni; a fordításban azonban hajthat, burjánozhat a nyelv s életjelet adhat az élet. Az is nagy dolog, hogy szépen szabad beszélnünk magyarul. A minőségnek milyen nagy tüntetés lehet egy jó Karenin fordítás! De írói érzésnek is furcsa: az egész erőt, amivel munkáinkat írtuk, tisztán a fogalmazásra fordítani. Olyasmi ez, mint amit a régi klasszikus költők csináltak, még a mi Berzsenyink is, akinek igazán nem a mondanivalója, csak a mondatai a fontosak. Nem véletlen, hogy annyi jó fordítás jelenik meg mostanában! A géniusz most itt játssza ki a hatalmat. Közben a pedagógiai munkám is sarkall megint. Három hónapon át elég feladat volt oroszul tökéletesen megtanulni. Persze csak érteni. Ebben most már nincsen mit tanulnom, ha csak magyarról oroszra meg nem próbálok magamnak utat törni, s a többi szláv nyelvben visszaerősödni. Van egy ukrán származású orosz tanárnőm3, attól ukrán könyveket kapok, s elég jól megértem, a csehet a nyáron Magda kedvéért erőltettem, aki Csehországba akart kimenni, szerbül régen is olvastam. A sok nyelvtanulás, pedagógia Négyes könyvem4 nyelvi részét teszi aktuálissá; annál inkább mert válása után Magdában is föltámadt a tanulhatnék: angolul, franciául, németül tud valamelyest, most az olaszba jött itt belé, nyáron oroszul akar komolyan megtanulni. Egy pár este olvasmányait, művészettörténeti és zenetörténeti ismereteit próbáltam az időben rendezgetni. Ettől meg a történeti rész megírásához kaptam kedvet. Úgyhogy a Karenin Anna befejezése után5 (június vége) lehet, hogy erre szánok megint egy hónapot. Annyit tanítottam az iskolában, hogy nem lenne nehéz munka. S ha van egy kis közvetlen értelme, ha csak annyi is, hogy az egyik lányom műveltségét kiegészíthetem, mindjárt vidámabban megy a munka. Azt hiszem Bach is a családjának írta a Wol- temperirtes Klaviert. A környezetem itt roppant kedves, noha voltaképpen három család van összezsúfolva négy szobába. Az a ház ez, amelyet regényemben is leírtam0, ha reggel fölkelek, regényem öregedő hősnőjét látom, amint a kertben kertészkedik. A kosztom olcsó és bő, öt forintból a vacsorám is megvan, egy héten egyszer takarítanak és mosnak rám, úgyhogy egész a munkámnak élhetek. Nyárra a lányaim közül is itt lesz legalább kettő, s különösen kis Csillára7 számítok nagyon. Hát te hogy vagy a gyönyörű parkodban? Mit olvastál mostanában? Készül-e a Tacitus fordítás? Nem lenne utolsó mulatság. Gondolok arra, készítek egy történeti olvasókönyvet. Ha szép részleteket látsz: figyelmeztess. Irodalom is lehet, csak történeti dokumentum legyen. Szeretettel köszönt barátod: N. László Vásárhely 1950. április 24. Géppel írt levél, a nyilvánvaló géphibákat javítottuk. 1 Németh Magda (sz. 1931), Németh Lászlóék lánya 2 Valószínűleg Szaltikov-Scsedrin Golovjov-láz című művéről van szó. A regény első részének fordítását Németh László 1950 márciusának végén fejezte be (Vö.: Grezsa Ferenc: Németh László vásárhelyi korszaka, Bp. 1979. 296. I.) 3 Széli Bálint hódmezővásárhelyi ügyvéd vinicai származású feleségéről van szó (Vö.: Grezsa, im. 297. 1.) 85
