Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - MŰHELY - Sőtér István: Arany János és a Bánk Bán
Persze a közvetlen okot külső körülmények szolgáltatták. Különös véletlen, hogy Arannyal együtt hárman is készültek tanulmányt írni a Bánk bánról. A szorgalmas és igen hasznos munkát végző Szász Károly már két ívet megírt a magáéból, de értesülve Arany készülő munkájáról, abbahagyta. Csakhamar azonban Gyulai Pál jelentkezett, aki ugyancsak Katona-tanulmányra készült — és ezt, leginkább kerekded műveinek egyikét, meg is írta, mire — Gyulai munkájáról értesülvén — Arany lemondott a tervéről, és félretette a Bánk bán-tanulmányt. Ismétlem: amennyire szüksége volt, annyit mégis megírt belőle. Arany Bánk bán-magyarázata fontos segítség Katona művének megértéséhez, de talán még ennél is többet jelent, hogy segítség Arany költői tájékozódásának megértéséhez is. Arany a nagykőrösi tanítványoknak órákon át magyarázta a Bánk bánt, és amikor szövegét ma olvassuk, valósággal annak a híres iskolának tantermében érezhetjük magunkat, melynek katedrájáról Arany ezt a remekművet életre keltette. Bizonyos, hogy ez a Bánk bán-tanulmány az iskolai irodalomóra alapján született meg, s mindvégig ennek az alaprajznak vonalait őrzi. Mert az Arany-féle Bánk-elemzés nem magyarázat, sőt nem is analízis elsősorban, hanem új életre keltés: a dráma összesűrítése, okfejtő és indokló újra elmondása, valóságos újrateremtése, úgyis mondhatnók: drámai értekezés, mely nemcsak ismerteti a művet, hanem szorosan be is kapcsol annak a világába. Katona világa Arany világa is ebben az írásban, de Arany költészetének egy részében is. A Bánk bán második életre kel Arany keze alatt. Ilyesmit Gyulai nem tudhatott nyújtani, és egyik sem, a későbbi még oly kiváló értelmezők közül, még egy olyan kiváló szellem sem, mint Péterfyjenő. A Bánk bán igazi megértéséhez költőnek kellett lenni, méghozzá olyan epikus költőnek, mint Arany, akinek eposzai egyszersmind: drámák is. Drámai epika: így lehetne jellemezni Arany elbeszélő költeményeit. A nemzeti eposznak voltak már hagyományai olyan nagy költő elődnél is, mint Vörösmarty. A nemzeti dráma nagy hagyományát azonban a Bánk bán teremtette meg. Nemcsak földrajzilag volt közel egymáshoz Nagykőrös és Kecskemét, de lelkileg is közel Katonához Arany, és még közelebbek egymáshoz a cselekvésnek azok az útjai, melyekre Bánk éppúgy rálépett, mint Etele. Ez utóbbi név már jelzi is az irányt, mely felé a Bánk-tanulmány mutat: a Buda halála jelöli ezt az irányt, és a későbbiekben főképp erről szeretnék szólni. Katonában lehetett valami Bánkból, ami azt teszi valószínűvé, hogy Aranyban, aki Bánkot annyira megértette, lehetett valami közös Katonával. Ami leginkább közös Katona és Arany közt: az az a fajta magyar történelem, melyet mindketten átéltek. Mindketten mélyebben élték át ezt a történelmet, mint legnagyobb kortársaik akármelyiké. Mindehhez járult, hogy Arany, a nyelvi archaizálás legnagyobb művésze költészetünkben, Katonánál spontánul fakadó forrásként ismer rá egy olyan nyelvre, melyet a maga eszményének is tekint. Persze Aranynál raffinált és körmönfont nyelvművészetté válik az, amit Katonánál monumentális és megragadó darabosságnak érzünk. Alkatilag mégsem Aranyt érezzük Katona igazi rokonának, hanem Kemény Zsigmondot. Aranynak Katonára, nem mint rokon alkatra, hanem mint rokon törekvésre kellett rátalálnia. * * * A Bánk bán-tanulmány szövege történelmi és tartalmi bevezetéssel kezdődik, majdhogynem didaktikusán. Ezután következik Bánk jellemének drámai elemzése: az egész tanulmány legfontosabb része ez, és ebben találjuk meg a szálakat, melyek Arany későbbi terveihez fűződnek. Elüt a Bánk-jellemrajztól Gertrudé. Ez a fejezet az előbbinél spekulatívabb, csaknem jogászilag minősítő, a királyné bűnösségének, illetve ártatlan62
