Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Orosz Éva: A falusi orvosi körzetek helyzete Bács-Kiskun megyében: széljegyzetek egy kérdőíves felméréshez

alatt van.) A távolságok ennél sok esetben lényegesen nagyobbak: pl. Kunszentmiklós és Tass lakossága 50 km-nél is többet kénytelen utazni, ha pl. szemész, rheumatológus, stb. szakorvoshoz akar fordulni.

Mind a szakmai, mind a gazdasági szempontok, valamint az orvosok egyéni érdekei is a járóbeteg-szakellátás — lehetőleg kórház—rendelőintézeti egységben történő — koncentrálása mellett szólnak. A falusi lakosság, a betegek érdeke ezzel ellentétes: lakóhelyéhez minél közelebb igényelné a szakorvosi ellátást. Ez a probléma egyes rétegeket — pl. a terhes anyákat, a mozgásszervi megbetegedésben szenvedőket — különösen is érint. A fenti ellentmondás csökkentésére az egészségügynek nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie. Az érdekek ütközését, a lakosság tájékoztatásának hiányát (az egészségügy egyébként jogos indokairól) jól példázták egyes (nem Bács-Kiskun megyei) szülőotthonok megszüntetése körüli viharok is.

A KEDVEZŐTLEN FELTÉTELEK RANGSORA

A körzeti orvosok 53%-a ítélte úgy, hogy munkáját többoldalúan hátrányos feltételek között végzi.

Az egyik kérdésünkre válaszolva az orvosok az alábbi tényezők közül kiválasztották és rangsorolták a tevékenységüket akadályozókat. A sorrend a következő:

A munkát akadályozó tényezők súlyozott érték13

(1) — a körzet közlekedési viszonyai nem megfelelőek 305

(2) — a körzet hírközlési viszonyai nem megfelelőek 261

(3) — nagy a körzetében a külterületi lakosok aránya 239

(4) — nagy a körzet betegforgalma 217

(5) — a rendelő helyisége nem megfelelő 217

(6) — a rendelő műszerezettsége nem megfelelő 213

(7) — alacsony a község lakóinak eü. kultúrája 210

(8) — a műszer, gyógyszer stb. ellátás nem megfelelő 198

(9) — nincs más orvos a községben 70

(10) — a kórházzal való szakmai kapcsolat nem kielégítő 59

(11) — nagy az alkoholisták száma 57

(12) — nincs megoldva az ügyelet 52

Látható, hogy legnagyobb mértékben a rossz közlekedési és hírközlési viszonyok akadályozzák munkájukat. Ezt követően közel azonos súlyú problémaként jelenik meg egyrészt a társadalmi környezet által támasztott szükségletek és az orvos lehetőségei közti feszültség, másrészt a gyógyítás tárgyi, anyagi feltételei és az orvosok ilyen irányú igényei közti feszültség. Ezek a feszültségek testet öltenek például abban is, hogy túlzottan az orvosokra hárulnak olyan társadalmi problémák, amelyeknek egészségügyi vetületűk is van (pl. alkoholizmus, idegrendszeri megbetegedések nagymértékű növekedése stb.). A nagy betegforgalom miatt ugyanakkor az orvosoknak nem jut kellő idejük arra, hogy túllépjenek a betegség szomatikus kezelésén. Ehhez — felmérésünk tanulsága szerint — nincsenek meg a tárgyi feltételek — még ahhoz sem, hogy a beteg és az orvos négyszemközt maradhasson. Ezeknek a feszültségeknek a részletes tárgyalása azonban meghaladja dolgozatunk kereteit.

Utolsó kérdésünk arra vonatkozott, hogy az orvos mit tart a legsürgősebb feladatnak községe egészségügyi ellátásának javításában. A válaszok 34%-a a tárgyi feltételek javítását, 24%-a a közlekedési és hírközlési feltételek javítását, 18%-a pedig új egész

54