Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Orosz Éva: A falusi orvosi körzetek helyzete Bács-Kiskun megyében: széljegyzetek egy kérdőíves felméréshez
7. táblázat A kedvezőtlen tárgyi feltételű körzetek a vonzáskörzet központja8 a vonzás- körzetből visszaküldött a kedvezőtlen tárgyi feltételű körzetek kérdőívek szama aranya^ Baja száma 29 12 41% Kalocsa 19 9 47% Kecskemét 28 9 32% Kiskőrös 11 4 36% Kiskunfélegyháza 9 4 44% Kiskunhalas 19 14 74% 115 52 45% * a vonzáskörzetből visszaküldött kérdőívek%-ban Az előzőekben a műszerezettség színvonaláról, az ezt befolyásoló pénzügyi és érdekeltségi viszonyokról szóltunk. A körzeti orvosi ellátás tárgyi feltételeinek további alapvető kérdése az is, hogy zavartalan-e a műszerek beszerzése, pótlása, javítása. A jelenlegi helyzet a gyógyítás „infrastruktúrájának” elmaradottságára utal. A körzetek több mint a felében az orvosra és/vagy a községi tanácsra hárul a műszerek beszerzésének gondja. Időnként hiánycikké válnak olyan alapvető eszközök is mint pl. a vér- nyomásmérő, fecskendő stb. A kistételbeni vásárlás, a javítás sokszor megoldhatatlan feladatot jelent. A városokban az általános orvosi körzetek műszerellátását a kórházak végzik — így a községi körzetek a városokhoz képest a gyógyítás „infrastruktúrájának” ezen elemét tekintve is hátrányos helyzetűek. Ezt tükrözi az is, hogy a 115 körzeti orvos közül 53 nem tartotta megfelelőnek a műszerbeszerzés jelenlegi módját. Zárójelben megjegyezve: a falusi körzetek műszerellátásának alapvető problémája az egészségügyi szervezeten kívül keresendő — a hiánygazdálkodásban, az orvosi műszerek kereskedelmével foglalkozó vállalatok monopolhelyzetében. Az előzőekben — a rendelők épületéről, felszereltségéről és a műszerellátásról — leírtak azt illusztrálják, hogy az egészségügynek az elmúlt évtizedekre jellemző „élőmunka-centrikus” fejlesztése következtében a körzeti orvosi ellátás személyi és tárgyi feltételei közötti feszültség állandósult. Ez — a megfelelő kórházi és rendelőintézeti háttér hiányában — fokozottan érinti a községi körzeti orvosokat és végső soron a községi lakosságot is. Különösen igaz ez, ha meggondoljuk, hogy a községi körzetek kedvezőtlen közlekedési és hírközlési viszonyait kompenzálnia kellene a megfelelő műszerezettségnek és a jól funkcionáló (a gyógyító tevékenységet nem hátráltató) szervezeti, működési feltételeknek. Jelenleg — ezzel szemben — a községek nem elhanyagolható hányadában a kedvezőtlen feltételek kumulálódását figyelhetjük meg. A körzetek tárgyi feltételeinek hiányosságai — más tényezőkkel kölcsönhatásban — a kórházak és rendelőintézetek zsúfoltságának egyik okát is jelentik. A kórházi (rendelőintézeti) orvosok gyakori panasza, hogy a körzeti orvosok sok olyan beteget is szakrendelésre küldenek, akiket a körzetben kellene ellátni. Az egészségügy egyik fontos szakmai célkitűzése is az, hogy a betegek a jelenleginél nagyobb arányban kapjanak befejezett 50
