Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Orosz Éva: A falusi orvosi körzetek helyzete Bács-Kiskun megyében: széljegyzetek egy kérdőíves felméréshez

szemközt beszélgetni a beteggel. (Ilyen irányú kérdésünkre mindössze 16 orvos válaszolta azt, hogy lehetősége van a négyszemközti beszélgetésre.) Ez természetesen nemcsak szakmai követelmény, hanem a lakosság igénye is. Mindezek tükrében még nagyobbnak tűnik a távolság a szükségletek és az épületek által nyújtott tárgyi feltételek között.

(A rendelők felszereltsége.) Az 1971-ben hozott tanácstörvény ellentmondásosan érintette a körzeti orvosi szolgálatot. Az, hogy a körzeti orvos munkáltatói joga a községi tanácsokhoz került, az orvosok szakmai irányításának, mobilitásának feltételeit kedvezőtlenül érintette. A rendelők állapotán, műszerezettségén ellenben jelentősen javított, hogy fenntartójuk a községi tanács lett. Hasonlóan ugrásszerűen javult a körzeti fogorvosi rendelők felszereltsége is, miután 1978-ban a kórházaktól a községi tanácsokhoz kerültek. A községi tanácsi vezetők nap mint nap érzékelik községük egészségügyi ellátásának hiányosságait, így sokkal inkább érdekeltek a tárgyi feltételek javításában, mint a városban lévő, saját igényeikhez sem elegendő forrással rendelkező kórházak.

A műszerezettség jelenlegi helyzetének területi különbségei igen jelentősek: a kis- laboratóriumi műszerekkel, fizikoterápiás eszközökkel is ellátott rendelőtől a legalapvetőbb műszerekben (pl. műszersterilizátor) is hiányt szenvedő rendelőig terjed a skála. Ez utóbbi pólushoz a rendelők 15%-a tartozott. EKG-val csak a körzetek 43%-a rendelkezett. Az orvosok 31%-a ítélte úgy, hogy a műszerezettség hiányosságai akadályozzák a gyógyító tevékenységében.

A községi rendelők felszereltségét alapvetően négy fő tényező határozza meg:

a) A tanácsi költségvetésnek az egészségügyre fordítható pénzeszközei sok esetben nem elégségesek a folyamatos pótlásra és korszerűsítésre (A körzeti orvosi ellátásra fordított pénznek döntő — és növekvő — hányadát viszik el az épület „üzemelési” költségei, mint a fűtés stb.). „A meglévő műszerek többsége elavult, selejtezésre való. A tanácsi pénzkeret szűkössége miatt a pótlás, vásárlás lehetősége korlátozott.”5

b) Az orvosi műszerkereskedelemben uralkodó monopoihelyzet elsősorban a községi körzeteket sújtja. „A rendelt műszerek beszerzési ideje igen hosszú. Az OMKER egyeduralma a fő ok.” „Nincs megoldva a központi ellátás és a csere lehetősége.” „Injekciós fecskendő lassan fél éve nem kapható. Meghibásodott műszer javítása nehézkes. A műszerre fordítható pénz igen kevés. Az orvosi műszerboltban állandóan hiányoznak bizonyos eszközök.”

c) Az orvosok sokszor nem is igénylik a magasabb szintű műszerezettséget. Amúgy is nagy igénybevételük, továbbá munkájuk nem kellő anyagi és erkölcsi elismertsége nem ösztönzi őket többletfeladatok vállalására. És nem működnek olyan hajtóerők sem az egészségügyben, amelyek „nyomást” gyakorolnának a körzeti orvosok szakmai igényességének fokozására.

d) A megye több járási egészségügyi és pénzügyi vezetője szerint a községi tanácsi vezetők szemlélete, ill. az orvos és a tanácsi vezetők közti kapcsolat a döntő. Véleményük szerint a községi tanácsok döntő többségének lehetősége van — pénzmaradványból, a tsz segítségével stb. — minden olyan műszer megvásárlására, amelyet a körzeti orvos igényel.

A műszerezettséget tekintve a legrosszabb helyzetű, valamint a nem megfelelő épületű orvosi körzeteket szemlélteti az alábbi táblázat:

49