Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - SZEMLE - Filep Tamás: Gellért Sándor: A magány szikláján: [könyvismertetés]
SZEMLE GELLÉRT SÁNDOR: A MAGÁNY SZIKLÁJÁN „Egy költő, egy író természetrajzát megadni, fejlődéstörténetéről írni addig nem lehet, amíg a műveit nem ismerik. Amíg nincs az asztalra téve A magyarok háborúja, a levelek Gyulu fiamhoz, A magyar Kalevala énekei, az Attila sírja, addig engem nem ismernek, csak félreismernek.” A fentebbi sorokat Gellért Sándor írta önmagáról a hetvenes években. Ha figyelembe vesszük ezt a vallomást, akkor most, válogatott verseinek megjelenése után sem értékelhetjük munkásságát, hiszen az említett kötetekből még mindig csak töredékeket ismerünk. Több mint negyedszázaddal ezelőtt jelent meg utolsó, eredeti verseiből összeállított könyve, azóta elszórtan publikált költeményekkel, irodalomtörténeti és nyelvészeti kérdéseket fejtegető cikkekkel, levelekkel és egy finn versfordításait tartalmazó kötettel (Csillagok Suomi egén, 1972) van jelen a romániai magyar kulturális életben. Jóformán csak életművének első szakaszáról alkothatunk viszonylag pontos képet: 1942-ben jelent meg revelációértékű első kötete; A bál udvarában, majd 1944-ben a második, a Halál- ratáncoltatott lányoki mindkettő a Karácsony Sándor által alapított Exodus kiadásában. Több mint tízéves szünet után vehette kézbe az olvasó gyermekverskötetét, a Bodor Péter kútját, ezt követte 1957-ben a pályája kezdetétől a háború végéig írott verseiből készült válogatás, az Angyal Bandi nyomában. Annak ellenére, hogy ez az utolsó kötet már jelezte a távolságot Gellért művei és a romániai magyar költészet akkori eredményei között, a siker mégsem maradt el: a kritikák döntő többsége örömmel üdvözölte az újra megszólaló költőt, elismerte hangjának, verseszményének létjogosultságát a költészet szélesedő skáláján. Nincs rá magyarázat, hogy miért kellett ezek után huszonhat évig várnia ahhoz, hogy újra nyilvánosságot kapjon, ezúttal 1937—1970 közötti versterméséből válogató kötettel, hiszen, mint ő maga írta, kilenc verseskönyve van kéziratban, memoárja, tanulmányai, útirajzai pedig több ezer oldalt tesznek ki. Az új válogatás hét ciklusból áll, ebből az első három A bál udvarában és a Halál ratáncolta- tott lányok anyagából épül fel. A könyv szűk terjedelme sem indokolhatja, hogy Gellért Sándor első, minden bizonnyal legeredményesebb pályaszakaszát alig harminc vers képviseli a két kötet kétszáznál több költeményéből, az sem, hogy a Magány szikláján az életmű teljes keresztmetszetét kívánja nyújtani, hiszen a válogatás esetlegessége folytán Gellért költészetének több rétege ismeretlen marad az olvasó előtt. Gellért Sándor 1916-ban született Debrecenben, de gyermek- és ifjúkorát Dabolcon és Mi kólán töltötte, ide kötődnek művészetének gyökerei. Az ezidőben kibontakozó romániai magyar irodalom mesterei nem hatottak rá, példaképet csak akkor talált, amikor 1939-ben visszakerült szülővárosába. Legfőbb szellemi iránymutatója Karácsony Sándor volt, alkotói tudatosulásában Gulyás Pál és Földessy Gyula játszott még nagy szerepet, költői eszközökben Sinka Istvánt és Erdélyi Józsefet tartotta követendőnek. A népi írók mozgalmához csatlakozott, ezen belül is a paraszti őstehetségek közé tartozott, sőt, egyik reprezentánsuk is volt. Nem nevezhető ösztönös alkotónak — később egyetemre járt, majd tanítóként működött —, tudatosan teremtett magának egyfajta pogány mitologizmust, felhasználta az élő és az archaikus népköltészet eredményeit, feldolgozatlan nyelvi kincseket emelt be a költészetbe, az őstörténelem emlékei, kuruc- és betyármotívumok szövik át a verseit, a fiatalos indulatok gyakran áttörik a népköltészetből kölcsönzött ritmus korlátáit. Rímelési módjára egyik későbbi nyilatkozata ad magyarázatot: „. . .Szerintem a magyar rím olyan szavak összecsengése, amelyek jelentésbelileg ellentétes értelműek, vagy nagyon is összetartoznak. Nem a fülünkben, hanem az értelmünkben csengenek. A magyar rím nem annyira költői, mint inkább nyelvészeti kérdés. . .” A versek uralkodó témája a szerelem és erotika (Ott a kerítésnél, A fehér csóka), a debreceni mik- rotársadalom, illetve a falusi fiatalok konfliktushelyzetei a városban (Oláh Gábor után, Táltos lovon), népélet és népsors (A csetényi majorban, Anyámmal a tűznél, s a két kötet címadó versei), a nemzeti mozgalmak (A csöbörcsöki csángó) a népi írók és általában a baloldali erők mozgalmai (Veres Péter), s a második kötet utolsó ciklusaiban teret kap a háborús élménykor (A brianszki erdőben, A kínai asszony), amelynek egyenes következménye a hitlerizmussal való nyílt szembefordulás (Keresztül ugratunk). Sajnálhatjuk, hogy a válogatott kötetből teljes egészében kimaradtak a kisebbségi lét dokumentumai, és azok a szabadversek, amelyek azt példáznák, hogy Gellért nyitott volt más versformák felé is. A gyűjteményes kötet következő két ciklusa a költő háborús líráját (idekerült néhány vers a Halálratáncoltatott lányokból is) és epikáját mutatja be, Az Attila sírja a kislélegzetű, olykor szimbolikus életképeket tartalmazza, A magyarok háborúja pedig a költő legnagyobb vállalkozásának keresztmetszete. Gellért részt vett a Donkanyar körüli hadműveletekben, alakulatának sorsát Tinódi Lantos Sebestyénre emkékeztető hangon és versformában írja meg. A honvéd szemével láttatja a nemzeti tragédiát, s politikai véleményét sem titkolja el. Részletek eddig is jelen92
