Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Mikor állítható meg a népesség fogyása?

az idősebbek tömegesen egyre tovább éljenek, még igazából nem növekedne a népesség száma. Csak egyre elöregedőbb társadalom lennénk — tehát a fogyás mértéke mindig később derülne ki. Ezzel persze véletlenül se azt mondom, hogy ne tegyünk meg minden lehetőt a középkorúak és az idősek halálozási viszonyainak javításáért. De önmagában ez nem ígér megoldást.

Az ezredfordulóra kivetített bizakodást tehát szinte semmi nem bizonyítja. Továbbá ezeknek a népesedési folyamatoknak a valóságos javítására elég kicsi a lehetőségünk és az esélyünk. Szükségképpen arra is, hogy az ezredfordulón valamennyire is megalapozzuk a szebb demográfiai holnapot.

Hihetünk még csodákban, esetleg váratlan fejleményekben. Csakhogy az irracionális tényezők egyáltalán módosíthatják-e a kíméletlenül racionális folyamatokat?

* * *

Tekintsük még át az utóbbi egy-két évben forgalomba került újabb hivatalos, félhivatalos nézeteket.

Ismét hallani olyan reménykedést, hogy több tényezős, aktív, tartós és integrált népesedéspolitika segítségével a 80-as évek végére, a 90-es évek elejére elérhető egy jobb családstruktúra, amely a halandósági viszonyok érdemi javulásával egyidejűleg az ezredforduló körüli időszakra lehetővé teszi a népesség számának stabilizálását. Ez úgy történhetne, hogy a családok tényleges gyerekszáma avagy a termékenység és a halálozási viszonyok javulása együttesen stabilizálná a magyarság lélekszámát az ezredforduló körül. íme, a nagy utópia. Csakhogy minden eddigi adat és előrejelzés egyelőre cáfolja ezt az ábrándot. Elég arra gondolnunk, hogy a népesség jelenlegi fogyása rosszabb a fekete trendhez képest is.

Ma már senki nem tagadja, hogy a népesség fogyása az ezredfordulóig elkerülhetetlen. Ennek mértéke 450—600 ezer ember lesz körülbelül. Mit jelent ez a szám a legrosszabb, a fekete tendenciához képest? A fekete trend azt jósolta, hogy 2000-ben mintegy 10 millió 380—390 ezren élünk. Ha a mai lélekszámból levonjuk a 450—400 ezer várható csökkenést, akkor az ezredforduló népessége valahol a 10 millió 80 ezer és a 10 millió 230 ezer közé esik. De ez már nem más, mint a szuperfekete trend. Rosz- szabb — a legrosszabb várakozáshoz képest is. Ilyen gyors zuhanás után hogyan képzelhető el legalább a népességfogyás megtorpanása? Vagy az, hagy hazánk lakossága ne legyen kevesebb 10 milliónál majd? Majdnem lehetetlennek tűnik pillanatnyi ismereteink szerint.

Többen hisznek egy másik szép illúzióban is. Egy úgy hangzik, hogy a születések számának ingadozását akkor mérsékelhetjük, ha az „impulzív hatásokat is magába foglaló népességpolitika” segítségével a ma még nagy létszámú 27—34 éves korosztály számára vonzóvá tesszük a harmadik gyerek vállalását. Ez esetben esetleg a mostani születési mélypont és a kilencvenes évek közepi remélt csúcspont közötti nagy különbség kisebb lenne. Hiszen ha ez nem következik be, s a nyolcvanas években továbbra is nagyon kislétszámú generációk születnek, akkor 20—30 év múlva a termékenység növekedése sem eredményezhet megfelelő születésszámot.

Mindenesetre ma egyetlen igazi esélyünk az lenne, ha ez a 27—43 éves korosztály valóban vállalná a harmadik gyereket. Erre azonban valószínűleg nem kerül sor, már azért sem, mert ehhez totális állami — anyagi és erkölcsi — támogatás kellene. Ha ez a korosztály legalább részben vállalkozna is erre, még akkor sem biztos, sőt inkább nem valószínű, hogy az ezredforduló környékén stabilizálható a népesség száma. Azt is mondhatom tehát, hogy a remélt stabilizálás illúzióját ne nagyon kergessük, bár próbáljunk meg ennek érdekében minden lehetségest megtenni. Hátha nem hiába tesszük.

90