Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Varga Csaba: Mikor állítható meg a népesség fogyása?
Megítélésem szerint ez az ezredforduló utáni népesedési szebb jövő legalább felerészt illúzió vagy finomabban fogalmazva vágyálom. * * * Talán az eddigi legjobb, legvilágosabb népesedési kiadvány 1982-ben jelent meg. Címe: Népesedés—népesség. Nem más ez, minta KSH életszínvonal-füzeteinek második száma. Idézem: „Azt, hogy a legközelebbi 10—20 évben hogyan alakul a népesség, nagymértékben (kiemelések tőlem, V. Cs.) behatárolja a fiatal női korosztályok létszáma. Mivel most lépnek húszas éveikbe azoka korosztályok, amelyek már a születési hullámvölgyben, 1960 után születtek, e létszám kedvezőtlenül fog alakulni: a20—29 éves nők száma, akiktől az utóbbi években az összes újszülött 70—72 százaléka származik, erősen csökkenni fog. Számuk 1977-ben tetőzött 970 ezer fővel, azóta viszont fokozatosan fogy és az 1980-as évek végén mindössze 650 ezer lesz. Csak a kilencvenes évek folyamán várható létszámuk kismértékű és ideiglenes emelkedése, amit az 1974 és 1978 közötti hullámban született nemzedékek huszonévessé válása eredményez. Azt követően ismét kevesebben lesznek”. Az ezredfordulói népesség száma nemcsak a fiatal női korosztályok létszámától függ. De nagymértékben befolyásoló tényező. Mindebből az is kitetszik, hogy a hetvenes években született valamivel nagyobb számú fiatal női korcsoport csak ideiglenesen és kismértékben jelent majd emelkedést. Erre nem alapozhatjuk a századvégi reményeinket. Különben is utána — mivel a nyolcvanas években minden eddiginél kevesebben születnek — ismét csökken (nem is akárhogy) a szülőképes korú nők száma. így csak a termékenység radikális növekedésében vagy a halálozások gyors lassulásában bízhatnánk. De bízhatunk-e? Mielőtt a kérdésre felelnék, még idézek egy másik táblázatból. Méghozzá a népesség korösszetételének alakulásából. Nézzük a Ratkó-korszak előtti, az 1948-as adatokat. Eszerint akkor a 14—29 éves korosztályban 1 millió 267 ezer nő volt —viszont 1980- ban a 0—13 éves korosztályban (akik szülni fognak az ezredfordulón, s ebben a számban benne van a hetvenes évek „hullámhegye” is) csak 1 millió 73 ezer a nő. A különbség 200 ezer, azaz tizenhét százalék. Ha az 1949-es adatokat az 1970-es tényekkel hasonlítjuk össze, akkor ez az eltérés már 300 ezer — azaz huszonnégy százalék. Miben bízunk hát? A termékenységről, röviden. Ez a kiadvány közli az 1000 nőre jutó szü/etések számát. 1948—49-ben a 20—24 és a 25—29 éves korosztálynál ez összesen 3007, amíg 1980-ban ugyanennél a két korosztálynál összesen 2586. Egy nő átlagosan két és fél gyereket szült. A csökkenés durván itt is tizenhét százalék. De egyébként is: „A 25—29 évesek termékenysége azonban csak 72—73%-a, a 30—34 éveseké kevesebb mint a fele, a 35—39 éveseké pedig negyede a három évtizeddel előttinek.” A termékenységi tendencia így legalább ugyanannyira lefelé megy, mint a szülőképes korú fiatal nők száma. Nos, ezek után már csak a halálozások „javulásában” reménykedhetünk? Itt is idézek: „A népesség jelenlegi, illetve jövőbeni kormegoszlása következtében a halálozások száma az ezredfordulóig emelkedni fog, ha a hetvenes évek második felének halandósági viszonyai állandósulnak. A halandósági viszonyok javítása a megelőzés és a gondozás fejlesztésével, illetve az egészségesebb életmód révén érhető el. Mivel Magyarországon jelenleg a meghaltak háromnegyede öreg ember, a halandóság csökkenése nem remélhető az öreggyógyászat (geriátria) közreműködése és fejlesztése nélkül.” Valóságos esély ezért aligha van, mert a következő évtizedekben — például — az életmód feltehetően nem lesz egészségesebb. Ha szerencsénkre sikerülne is elérni, hogy 89
