Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Belányi György: Jobb, ha állandóan: vers
BELÁNYI GYÖRGY JOBB, HA ÁLLANDÓAN végül is annyi minden nem lett belőlem itt, hogy nem akarok én már semmi és senki lenni : egy-egy magára hagyott helyszínen megtörténik nélkülem is az életem. : látod, sohasem vagyunk ott, ahol felidézhető történetté duzzadnak a szívünkben kéken hullámzó események, s emlékezetét vesztve, a föl-földerengő vonatkozásban újra és újra kezdetét veszi az ég : sohasem lehetünk ott. .jobb, ha elhagyod most a lépteidbe is bejelentés nélkül toppanó jelent, a rímtelen, lebegő sorvégen visszavisszaintve olykor fenntartott helyedre, ekképp araszolsz tova a vers feltételezett idejében, mintha nem akarnál többé semmi és senki lenni : végül is annyi minden nem lett belőled itt. ?kiért zuhannál le a nyelvtani személyek közé oly szótlanul roskadó, jelölhetetlen szakadékba, mondd, kiért, cserbenhagyott kérdés mereng e tárt ablakba szorult égtájon, s hirtelen emlékezetét veszti egy-egy magára hagyott helyszín : az átvérző kontúrokban elüldögélnek az oly észrevétlenül szaporodó feltételek, s bár kisurran néha valamely formátlan árnyékba burkolt ígéret, jobb, ha állandóan kezdetedet veszed a tükörből éppen tovalüktető eseményben : végül is nem akarsz már semmi és senki lenni, bár szíved körül időnként felzúg a fegyelem kék markában szüntelenül vergődő tenger 84
