Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás II. rész

pirultam, amikor a kis kölyök odaállt az ajtó elé menekülésre készen, és kiabálta: nagyfülíí! Nem tudtam mit csinálni, csak kínosan nevettem. De éreztem, hogy valami megtört bennem. A lány sírva kergette ki a kisöccsét, de aki az oldalablakon még bátrabban és még hangosabban kiabálta befele, hogy nagyfülíí, nagyfülű! Nem sokáig maradtam. Megbeszéltük, hogy mikor és hol találkozunk. Amikor hazaértem, rögtön a tükör elé álltam, és vizsgáltam a füleim, hogy állnak, és tényleg nagyok-e. Kicsit szét- álió füleim vannak, de nem túl nagyok — rendeztem el magamban. A megbeszélt találkozóra nem mentem el. Hogy miért, sose kérdeztem meg magamtól. Talán a pofont adtam vissza valakinek, vagy én kaptam ismét, ki tudja.

Anyámnak nagyon sok gondja-baja volt az iskolásgyerekekkel, hiszen egyszerre járt iskolába Laci, Ica, Erzsi és Kata. Mire felébredt a család, akkor már mindenkinek elkészítette, rendbe tette a ruháit, uzsonnát készített a gyerekeknek. Akik dolgozni mentek, először azokat ellátta reggelivel, Apu, én és Julcsi hatra jártunk dolgozni, de mire mi is felébredtünk, megfőzte a tejeskávét. Igaz, előtte mindig megfejte a kecskét, a Fánit, mert úgy hívtuk. Délre mindennap megfőzött, mert hazajártunk ebédelni. Volt dolga épp elég, de sose panaszkodott, sose említette, hogy fáradt. Pedig nem volt soha olyan éjszakája, amit végig aludhatott volna. Mert ha már valamelyik gyerek forgolódott az ágyban, nyugtalanul aludt, már meg volt ijedve, hogy beteg. Megnézte a keze fejével a gyerek nyakát, nem láz-e az. Érthető, mert a nővérem után, akik születtek, a két fiú, mind a kettő anyám karjaiban halt meg. Nem is emlékszem, bármennyire is rosz- szalkodtunk, hogy pofonokkal fékezett volna bennünket. De amikor azt mondta, hadd jöjjön csak haza apátok, meg fogom neki mondani, hogy nem bírok veletek, és az majd ellátja a bajotokat, ennyi elég is volt, rögtön meghunyászkodtunk, tartva az atyai pofonoktól, amit jól ismertünk, mert aki kapott egy taslit, az biztos begurult az ágy alá, és egy darabig ki se mert onnan jönni, nehogy kapja a másodikat.

Apám már nem bánta volna, ha megnősülök. Sokszor kérdezte is tőlem, nem akarsz te kikerülni a családból, már más ilyen legény régen családot alapított, és kutya baja sincs. Legalább már kevesebben lennénk, és nem ennéd el a kenyeret a kicsik elől, mert mindent felfalsz az örökös éhségeddel. És kezdte sorolni, hogy ez is szép lány, meg az is szép lány, biztos hozzád menne. És mindig olyan lányokat sorolt fel, akiket ki se állhattam. Na, majd szerzek én neked menyasszonyt, ha te már azt se tudsz! Majd ha leszereltem a katonaságtól, esetleg aztán, ráérek, aki nekem van szánva, azt úgyis megtalálom később is.

Egyik szombaton elmentem biliárdozni. Jött velem apám is. Amikor bemegyünk a kocsmába, hát az egyik ismerős család már igen-igen húzatta a nótákat. Egy asztal kevés volt nekik, két széles asztal össze volt tolva, de azon annyi ital, hogy rogyadozott az asztal lába. Ismertem őket én is. Még a nagylány is ott danolászott a többivel. Amikor meglátták apámat, rögtön meghívták az asztalhoz, velem együtt. Oda kellett ülnöm a lány mellé, aki már előzőleg egy pohár édeset biztos lekortyolt. Én rumot is óhajtottam inni. Előzőleg is rögtön kértek egy kétdecis pohárral, amit a lány egészségére egy hajtókára meg kellett innom. Az utolsó kortyok már csak lúdbőr kíséretével mentek le. A lány kicsit mellém húzódott, úgy, hogy a combja szorosan érte az én combom. Pár perc múlva már én is danoltam a többiekkel, kinek mi a nótája, és sorba mentünk. Amikor a nagylánytól kérdezték, rámnézett a nagy kék szemével, aminek már a tiszta sugárzása kicsit megtört a három cent édesektől, és az a nóta következett, hogy kócos fejed ha rám hajtod, szeretném a hamvas arcod lágyan megcsókolni. Amikor vége lett ennek a dalnak, mindenki azt követelte, csókoljam meg a lányt. A két deci rum nem engedte, hogy tiltakozzak. Nem is kellett odahajolnom a lányhoz, mert márakkor majdnem az ölemben ült a hangos hogy volt kiáltozás után. A legelégedettebb valaki ismét két deci rumot tölt elébem, hogy ezt fenékig kell innom. Behunytam a szemem, és

77