Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás II. rész
de ha már megtörtént, tekintsük a halottat egy tárgynak, mert sajnos ő már csak egy tárgy, itt aztán kitört a cigány hallgatóság, és meg akarták lincselni az ügyvédet, mert hát a cigány ember nem is ember csak egy tárgy. Utána aztán zárt ajtók mögött folyt a tárgyalás. Csak egy évet kapott a gépkocsivezető, azt is felfüggesztették három évre. Ekkor még a lakását is fel akarták gyújtani. A gépkocsivezető nem járhatott rendőri felügyelet nélkül, mert ásóval-kapával várták, amikor ment vagy jött a munkájába. Inkább eladta a házát és úgy elhagyta Miklóst, mint Szent Pál az oláhokat. A cigánybírótól jobban féltek, mint egy század rendőrtől, mert az még a legidősebb cigányt is felpofozta, ha megérdemelte, és nem mert beleavatkozni ebbe a pofonosztásba még a családtag se. A cigánytemetés nagyon látványos volt. Virrasztottak, énekeltek éjjel-nappal, nem is beszélve, ha zenész halottukvolt. Azt aztán olyan muzsikaszó mellett kísérték utolsó útjára, nem hiányozhatott senki, akinek muzsikája volt. A halottasháztól a temetőig húzták a gyönyörű Dankó-nótákat. Aki fel tudott öltözni vagy tudott kérni kölcsön fekete ruhát, az mind a kőúton ment, a halottaskocsi után. Akik nem, azok meg a járdán követték a gyászmenepet a temetőig. Akik meztelen lábbal és mindennapos öltözékbe mentek, azok még a sírhoz se álltak oda, egy külön csoportot alkottak, és kicsit távolabbról nézték a szertartást. Hazafelé már összevegyülve mentek, dalolva hazáig. De bármennyire is táncra perdülő a lábuk, ilyenkor sose táncoltak, és pár napig még a család se mert odahaza aludni, kit hova fogadtak be éjszakára. Nem emlékszem, hogy a temetés után gyászt viseltek, de a halott legjobb tulajdonságai, a bátorsága, az ereje, az okos bölcs mondása állandó beszéd volt, és a legnagyobb haragos se mert rosszat mondani az elhunytról. Az erkölcsi felfogásuk minden családnak más volt. Az nem is lehetett igazi férfi, aki nem úgy választott magának feleséget, hogy azt el ne szöktesse a szüleitől. Úgy tartották, hogy az a lány nem szeretheti igazán azt a legényt, aki nem szökik el vele egy másik faluba vagy rokonhoz. Akit csak úgy a legény hazavitt a családjához, nem tartották komolynak ezt a kapcsolatot. Nem is ment el a híre úgy, mint akik eltűntek néhány napra valahova. Az igen! Az már nagy szerelemnek minősült. Kevés olyan házasság volt, ami esküvel végződött. Sokan leélték az életüket, és meg se esküdtek, de a gyerekeket mind az apja nevére keresztelték. A legnagyobb erkölcstelenségnek tartották a legtávolabbi rokonnal is létrejött szerelmi vagy nemi kapcsolatot, ezt mindenki elítélte a legfiatalabbtól a legidősebbig. Bár fordult elő mégis néha ilyen kapcsolat, de ha kitudódott, azt szörnyen megbosszulta a férj, az asszonynak bármennyi gyereke is volt, azt a rokonok magukhoz vették, és az asszonyt a kellő büntetés után elkergették a környékről. A férj bármilyen súlyos bosszút vitt végbe, mindenki helyeselte. Az egyik megcsalt férj megtudta, hogy a felesége jóban van a lányának a férjivei, azaz a vejével. Úgy állt bosszút a feleségén, hogy egy csöveskukoricát dugott a nőbe, aki vérmérgezéssel kórházba került. Amikor a férjét lecsukták, jobban várta haza az egész cigányság a börtönből, mint az asszonyt a kórházból. Sőt mikor kiszabadult, akkorra még a másik faluból asszonyt is szereztek neki, hogy ne érezze az asszonyhiányt egyetlen éjszakára se. Nyáron, amikor kezdett beesteledni, valamelyik ház elé összecsoportosultak, végigülték a járdát, és tíz-tizenegy óráig táncoltak-énekeltek. A környékbeliek addig nem mentek aludni, amíg meg nem szűntek a szebbnél szebb cigánydalok, amik még a harmadik utcáig is elhallatszottak. Voltak, akik ilyenkor azt a megjegyzést tették, na, éhesek a cigányok, mert dalolnak, ezek jóllaknak azzal is, ha énekelnek. Én sokszor odaültem közébük, és úgy vettem részt egy-egy ilyen estén. A serdülő legények ilyen alkalmakkor közelítették meg a csinos kiválasztottat. Ha a lánynak nem tetszett az a legény, amelyik hozzáfogta csipkodni vagy odabújni a közelibe, akkor amikor megelégelte a legény pajkosságát, vagy megharagudott, akkor szembeköpte és úgy adta tud70
