Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Tornai József: Ádám és Éva napéjegyenlősége: Az idegen Éva: Futás, futás, futás: versek

TORNAI JÓZSEF ÁDÁM ÉS ÉVA NAPÉJEGYENLŐSÉGE Gyíkok vánszorognak a kertben és már nem érik be a tályogos felhőket, a füge, csalánzsákos ködökre ébredek reggel, a nap nem tudja átszakítani és te, szerelmem, valahol messze jársz az ősz kiszáradt városaiban, fekete hajad, fájdalmas hátad eltűnik a csalódás autói és repülőgépei között: ezen a nyáron se gyűjtöttünk aranytüzet a szánkba, hogy egész télen melegítse mellünkben a haldokló szárnyakat, ezen a nyáron is féltünk és hiába kiáltoztunk istenért: mentse meg legalább a testünket, ha már a lelkünk úgyis csak forog-forog a háborúkkal, hazugságokkal vörhenyeges világkerékben, isten megint csak bámult ránk, párás csöndet fújt arcunkba. Ketten maradtunk. Ketten szerelem nélkül, szerelem véredző szakadékával És most itt az ősz, választ kellene adnunk a hosszabodó estéknek: hol a mi napéjegyenlőségünk? Vagy már sose tudjuk kezünkbe venni a világosságot és a sötétséget, négy tenyerünkkel szétosztani az egymást-szomjazást, halált gyűlöletet, 61

Next

/
Thumbnails
Contents