Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - LÖNNROT ÉS A KALEVALA - Gál Sándor: lehajolva: didergünk verstelenül: halott idő: tíz emberöltő foglya: versek
TÍZ EMBERÖLTŐ FOGLYA ha volna hova akkor se mennék el innen nincs lehetőség más csak az ittmaradás a zuhogó tél fehérségét fél százada élem úsznak csipkés jégtömbök a Dunán én tudom hogy már jogom van a halálra kiérdemeltem kegyelmét öt évtized öt bazalttömb elég lehetne a megváltáshoz de én nem feloldást várok hanem jogot hogy dönthessék magam felől s szabhassak magamnak határt átléphetőt az idő az én ujjaim közül pörögjön alá szándékaim pereméig ha volna hova akkor se mennék el innen szavaim itt tartanak öt évtized havazásában öt évtized jégtömbjeiben csontjaim ott sárgállanak a temetők agyagában tíz emberöltő egyetlen pillanatba gyúrva ROKKALAPÁT 60
/
